Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lucaniai vázák a Szépművészeti Múzeumban

jenek kezében (vö. pl. Eur. Hel. 1308). A maenassaU szemben ellenkező irányba induló, visszanéző ifjú áll. hajában a görög V. századi festészetből jól ismert sugaras diadémával, amelyet a délitáliai vázákon is szívesen adnak mind férfi-, mind nőalakok fejére;

54 két oldalt kitárt karjaira hulló rövid, fogazott szegélyű köpeny van a vállán, egyébként ruhátlan. Jobblába rosszul sikerült rövidülésben szemből van megrajzolva, jobbkarjából a gondatlan rajzbaif csak alaktalan csonk látszik. A két alak között a fül alatti díszből ismert motívumokból összeállított alacsony „palmettafa" látható, amelyet a délitáliai vázafestők szívesen alkalmaztak akár valamilyen reális természeti környezet érzékeltetésére, akár egyszerűen térkitöltő díszként. A maenas feje mögött a Roccanova-festő amphoráján is látott négyfelé osztott kör, az egyes részekbe berajzolt V-mintával. A festő ugyancsak azok közé tartozik, akiknek egyénisége Trendall munkájának megjelenése után válik majd megfoghatóvá, 0 nevezte el a Nicholson Museumban őrzött hydriájáról (17. kép) Sydney-festőnek,

55 és sorolta művei közé a publikáltak közül az Eremitázs és a British Museum egy-egy skyphosát,

5 fi a publikálatlanok közül pedig a névadó sydney-i hydria mellett többek között az Ashmolean Museum egy hydriáját (18—20. kép).

57 Ugyancsak ő utalt arra, hogy az új paestumi ásatásokon több műve került elő, s Paestummal való kapcsolatát, mint láttuk, bizonyos fokig a budapesti váza ornamentikája is tanúsítja. A mester részletesebb jellemzése ma még korai volna, annyi azonban a publikált darabokról is látható, hogy a többi lueaniai festőhöz hasonlóan ő is igen korlátozott típustárral rendelkezik, amelyből eléggé egyhangúan állítja össze kompozícióit. Szinte ismertetőjegye a ruhás nőalak,

58 a hátrahúzott lábon jellegzetesen kidagadó ruhával, és a sajátos nyitott szájú arcprofilok. Mint nem egyet a délitáliai mesterek közül, a Sydney-festőt is előnyösebb oldaláról mutatják be ornamentális, mint figurális rajzai. Ezekben bizonyos egyéni invenciót is mutat, s e díszek kivitele szinte gondosabb, mint a bizonytalan járású alakoké, hatásuk is sokkal harmonikusabb azokénál. Ezt a budapesti kratér is mutatja, amely kivitelében alatta marad a két hydriának. A paestumi ásatások publikációja talán pontosabb időmeghatározást is lehetővé tesz majd ; a budapesti váza mindenesetre már a IV. század utolsó harmadában keletkezett, ha nem is a legvégén. A Sydney-festő, úgy látszik, kedvelte a dionysosi körből vett jeleneteket. Az oxfordi vázán kétségtelenül maga az isten ül szemben a koszorút nyújtó maenassal, a sydneyi hydria azonban már önkéntelenül is felidézi azokat a budapesti nestorissal kapcsolatban fentebb tárgyalt ábrázolásokat, amelyeknek a dionysosi thiasosba beálló nőalakja a váza sepulchrális rendeltetésére utal. Hasonló értelmezés lehetősége a budapesti kratér hátsó oldalánál is felmerülhet, a jelenet azonban annyira triviális, hogy ez a feltevés itt nem valószínűsíthető. Messzebb vezet az ifjúalak típusának vizsgálata. A kilépő, hátul maradt lábát szembe fordító, frontálisan ábrázolt s fejét visszafordító emberalak már a késő-archaikus vázafestészetben megjelenik,

59 igazán népszerűvé azonban az V. század utolsó harmadában lesz a görög 54 Későbbi történetéről Alföldi, A.: RM 50 (1935) 139 s köv. 55 Szíves levélbeli közlése szerint. Neki köszönhetem a 6. képen először közölt váza fénvképét és a közlés engedélyezését is. ' 5C Jdl 27 (1912) 307, fig. 21 ; CVA Br. Mus. 1, IV Ea pl. 4,5. 57 Ez úton mondok hálás köszönetet John Boardman-nak, aki az Ashmolean Museum hyd fiájának fent reprodukált fényképfelvételeit rendelkezésemre bocsátotta és köziésüliét megengedte. 58 Erre Trendall utalt említett levelében. m Beazley: ARV 128, 71 (Kleophrades-festő) ; 215 — 6, 31 (Panaitios-fcstő) ; etc. 8* 115