Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

FENYŐ IVÁN: Ismeretlen olasz rajzok

kel is rokonságot mutat. Példának említjük Antonio Palma azonos tárgyú festményét a velencei Palazzo Reale-ban, de mindenekelőtt Girolamo Muziano-nak Palma Giovane Carmine-festményével feltűnően hasonló kompozícióját a Szépművészeti Múzeum tanulmányi gyűjteményében. A csoportok elhelyezése és összetétele annyira rokon, hogy közvetlen összefüggést vagy legalábbis közös példakép létezését kell feltételezni.

8 A katalogizálás alatt levő XVI. századi venetoi manierista rajzok sorába tartozik egy érdekes lavírozott bisztertollrajz, amely valószínűleg — ezt az ikonográfiái megfejtést Pigler Andornak köszönöm — Sába királynőjét ábrázolja Salamon király előtt (42. kép).

9 Stílusa igen közel áll Paolo Veronese olyan lapjainak stílusához, mint például a „Lábmosás" a berlini Kupferstiehkabinett-ben.

10 De éppen az összehasonlításból, illetve az összefüggésből láthatjuk a különbözőséget is. Veronesenek még oly kuszáitan rajzolt lapjai mind kompozícióban, minél a részletekben tisztábbak és áttekinthetőbbek a budapesti rajznál. Ez inkább Veronese egy kisebb jelentőségű utánzójára vall, aki a nagy velencei mester befolyása mellett egyéb —• velencei manierista — hatásokat is elárul. Tintoretto közvetlen befolyása nemigen érzik, annál jobban azonban a tintoretteszk elem Palma Giovane közvetítésével. Alkotója a vicenzai manierizmus vezető festője, Alessandro Maganza lehetett, akiről Venturi is írja, hogy Tintoretto és Palma Giovane hatása mellett számára az uralkodó elem mindig Paolo Veronese művészete maradt. Vessük össze a budapesti lapot Alessandro Maganza — talán „Krisztust Pilátus előtt" ábrázoló rajzával Scholz János new yorki gyűjteményében (41. kép).

11 Kompozícióban, térfelfogásban, a tér és alakok egymáshoz való viszonyában és a vonalak ideges kuszáltságában annyira rokon a budapesti rajz és a Scholz-gyűjtemény lapja egymással, hogy azonos kéz munkáját kell feltételeznünk. A XVII. százáéiból ebben a dolgozatban nem publikálunk rajzot. Nem mintha a most feltárt anyagban nem került volna elő néhány jelentős seicento-lap. Ezeket azonban más összefüggésben és más alkalommal áll szándékunkban közzétenni. A gyűjtemény eddig is igen érdekes és sokolelalú settecento anyaga számos lappal gyarapodik. Ezek közül az alábbiakban ismertetünk néhányat. Carlo Maratti követői közül Benedetto Luti (1666—1724) nemcsak a legjelentősebb művész-egyéniség, hanem ő az, akinek művészetében Rómában először jelentkezik a roke)ko-stílus édessége és érzelmessége. Firenzében Antonio Domenico Gabbiani tanítványa volt, aki Rómában Ciro Ferri műtermében ismerkedett meg a cortoneszk stílussal, hogy később Maratti művészetének csodálói közé szegődjék. Luti ugyanazt az utat járta, mint mestere. 0 is Rómába ment Ciro Ferrihez tanulni, Gabbianinál is szorosabb kapcsolatba került Marattival és a francia akadémia művészeivel, önálló, határozott művészi egyénisége megóvta attól, hogy a tekintélyes római mester utánzójává váljék. „Luti, come artista, non si pose senz'altroal seguito del Maratta" írja róla Vittorio Moschini Lutinak szentelt alapvető tanulmányában.

12 A talált rajzok között van egy finom ceruzarajz, amely „Magdolna 8 Antonio Palma „Kenyér- és halcsodát" ábrázoló képének reprodukcióját 1. W estpha 1, D. : Bonifazio Veronese. München, 1931. 63. kép. — Girolamo Muziano festményét lásd Pigler, A.: Barockthemen I. Budapest, 1956. 279. 9 Ltsz. 57.21.K. — 190x 190 mm. — A Lugt 1468 és a Delhaes gyűjteményekből. 10 Hadéin, D. v.: Venezianische Zeichnungen der Spätrenaissance. Berlin, 1926. 43. kép. 11 Mur a r o, M. : Catalogo délia Mostra di Disegni Veneti délia Collezione Janos Scholz. Venezia, 1957. — A katalógus elküldését és egy további Alessandro Maganza rajz fénvképét ezen a helyen köszönöm Scholz Jánosnak. 12 Moschini, V. T Benedetto Luti. L'Arte XXVI, 1923. 89-114.