Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

DÁVID ANTAL: Egy ékiratos tábla Ur III-ból

Ha Neugebauer datálását fogadjuk el. akkor a mahdiai csoportot vagy a II. sz.-i Boéthos műve után készült I. sz.-i másolatnak

63 vagy egy i. e. I. sz.-ban élt Boéthos

64 művének kell tekintenünk. Bármelyik datálást fogadjuk is el, annyi bizonyos, hogy a budapest—müncheni terrakotta típus előképe egy olyan csoport volt, amely a mahdiai csoport pendant jának készült. A pendantizálás, egy típusnak két, tükörképszerűen megfelelő és így szimmetrikus együttest alkotó példányban való reprodukálása, közismert szokása volt a rómaikori dekoratív szobrászatnak.

65 A szokás okát abban a követelményben találjuk meg, amely a szabályos építészeti terek és keretek lehetőleg szimmetrikusan elrendezett, formailag és tartalmilag egymásnak megfelelő szobrokkal való díszítését írta elő.

66 A római császárkorban a pendant-csoportok alkotásának legáltalánosabb módja az a mechanikus eljárás volt, amellyel klasszikus szobortípusokat két, egymással ellentett példányban sokszorosítottak.

67 Igényesebb módszerrel oldották meg az adott feladatot azok a műhelyek, amelyek formailag hasonló és tartalmilag összefüggő szobrokat és szoborcsoportokat állítottak egymással szembe, a mechanikus megfordítás helyett a lényeges vonásokban való megfelelést választva.

68 A budapesti terrakotta mintaképe is ilyen szoborcsoport-párhoz tartozott. Bár kétségtelen, hogy a dekoratív szobrászatnak ez az eljárása a Római Birodalomra jellemző, és elterjedése a római megrendelők ,.érdeme", gyökereit a hellenisztikus művészetben találjuk meg. A díszítést igénylő építészeti formákat a rómaiak a hellenisztikus művészettől vették át, s ugyanitt már készen találhatták a dekoratív szobrászat megfelelő mintáit is. A római megrendelésre csoportokat készítő mesterek görögök voltak, akik az elődeik által már megkezdett utat folytatták. Annyi bizonyos, hogy jó néhány kétségtelenül hellenisztikus eredetű pendant-csoportról tudunk,

69 amelyek arra vallanak, hogy a csoportalkotásnak ez a formája az i. e. 1. sz.-ban alakult ki. Ebből a századból származnak azok a feliratok, amelyek Agasiasnak, Menophilos fiának, a század elején sokat foglalkoztatott szobrásznak,

70 egy olyan pendant-csoportjáról adnak hírt, amely legalábbis témájában, de talán formai megoldásában is közel kellett hogy álljon a budapesti terrakotta mintaképéhez.

71 Ez a csoport Ténos szigetének Poseidon és Amphitrité szentélyében 63 Elsőnek Curtius, L. gondolt erre, 1. a 40. jegyzetet. — Másolat volta ellen szól az a rendkívül szokatlan körülmény, hogy a másolaton az eredetit készítő mester szignatúrája szerepelne. 64 Robe r t, C. : Boéthos 13. RE III (1897) G06 k.; A m el tin g, W. : Boéthos II Thieme—

Becker, Alig. Lexikon IV. Leipzig, 1910 209 ; L i p o 1 d, G. : Griech. Plastik (1950) 367 ; Rumpf, A. : ÖJh 39 (1952) 88. 65 Lippold, G.: Kopien und Umbildungen. (1923) 163 kk.; Jucker, H. : Vom Verhältnis. (1950) 7. kk. — Jellemző példa Skopas Pothosának két pendant másolata : Be cat ti. G.: Arte e gusto. (1951) XVII. tábla. 66 J u c k e r, H. : id. m. 7. 67 Lippold, G.: Kopien und Umbildungen. (1923) 166 kk. 68 Lippold, G. : id. m. 168 kk. 69 Lippold, G. : id. m. 168; Griechische Plastik. (1950) 372; — AJA 47 (1943) 27 ; B 1 ü m e 1, C. : Antike Kunstwerke. (1953) 17. sz.; H a r t w i g, P. : ÖJh 6 (1903) 21. — Az egyik legnépszerűbb későhellénisztikus pendant-csoport a hátukon Erósokat vivő kentauroké, Lippold, G. : Griech. Plastik. (1950) 363. 70 Löwv: IGB 287-290; Robert, C: RE I (1893) 736 k. ; RE Suppl. I Í1903) 21; th ieme — Becker, Alig. Lexikon I. Leipzig, 1907. 113; L i ppold,G. : RE Suppl. III (1918) 37; Griech. Plastik. (1950) 372; B e c a 11 i, G. : Rivista del R. 1st. di Arch. 7 (1940) 19, 46. jegvz. — A feliratokból kitűnik, hogy Agasias elsősorban római megrendelők számára dolgozott. 71 IG XII 5, 917; Fiehn: RE V A (1934) 525.