Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
A Szépművészeti Múzeum 1957-ben
A) Gyűjtemények A múzeum régi gyűjteményeinek gyarapodása az előző évekéhez viszonyítva örömteljesen eredményes volt. Egy-két kiemelkedő jelentőségű darab régi hiányt pótol, több átlagos színvonalú szerzeményünk pedig szerencsésen egészíti ki kollekcióinkat. A modern külföldi műtárgyak gyűjtése egyelőre nehézségekbe ütközik, nydvánvaló tehát, hogy az elkövetkező időszakban a Múzeum egyik komoly feladata lesz az ilyenirányú gyűjtőtevékenység lehetőségeit biztosítani. Az antik osztály egyiptomi gyűjteménye négy tárggyal gyarapodott. Három kis amulett mellett jelentős szerzemény egy szépen megmunkált ülő macska bronzszobra az egyiptomi késői korból. A görög-római együttes 23 darabbal gazdagodott, ebből Géber Antal ajándéka, egy rómaikori kompozit oszlopfő márványból és két i. e. IV. századi apuliai vörösalakos görög váza volt a legjelentősebb. Csere útján került a gyűjteménybe két mangaliai lelőhelyű hellenisztikus görög terrakotta. A többi 18 darabot az Iparművészeti Múzeum adta át, mint gyűjtési körébe nem tartozót. Közülük két töredékes, finom rajzú etruszk bronztükör emelkedik ki. Mellettük hét római bronzszobrocska és edényrész, három ciprusi bronzkori edény a Zichy-anyagból, két kisebb görög edény, egy római mécses és három vaskori bronz-tárgy egészítette ki a gyűjtemény egyes csoportjait. A Régi Képtár anyaga 1957-ben összesen 26 tárggyal gyarapodott, ezek közül vásárlás útján 11 darab került múzeumi tulajdonba, míg a többi szaporulat ajándékozásból, illetve hivatalos szervek részéről történt átadásból származik. A vásárolt festmények közül megemlítjük azt a rézre festett ós különösen színharmóniájával megragadó képecskét Vénusz és Ámor ábrázolásával, amelynek szerzőmeghatározásaként Hans Rottenhammer (1564—1625) neve került javaslatba. A Bock nevezetű svájci festőcsalád egyik tagjának Jupitert és lot ábrázoló képecske j én a művész családneve és az 1619-es évszám áll (a képet közli A. Pigler : Barockthemen IL Budapest, 1956,135). Christoph Paudiss-nak (1618 körül—1666) szignált ós 1661-ből datált Csendélete egyszerűsége és finom festőisége miatt érdemel említést. Jakob Franz Zippernek (Cipper, il Todescliino, kimutatható 1705—1736) Falusi zenészeket ábrázoló jellegzetes képével kapcsolatban ismét felmerülhet a kérdés, miért maradt fenn ettől a pregnáns egyéni sajátosságokkal bíró életképfestőtől oly tekintélyes számú munka éppen Magyarországon. Jan Miense Molenaernak (1610 körül—1668) névjelzóses és 1636-ból datáht nagy képe, Péter tagadása (47. kép), mind alakjainak vaskosságával, mind pedig élénk és tarka színezésével ritkaságszámba megy a Múzeumunkban már eddig is hat művével képviselt haarlemi mester oeuvrejében. Jan van Huchtenburgh (1647—1733) nagy Csatajelenet-e a török háborúkból, hiányt pótol a holland kismesterek gyűjteményében ; ez utóbbi tudvalevőleg a Régi Képtárnak egyik nevezetessége, s ezért továbbfejlesztése különösen indokolt. Egy ragyogó színezésű, kisméretű, ovális Szent család-kép, mely régebben Lederer Sándornak, a finomízlésű mű barátnak budapesti gyűjteményében szerepelt, igen közel áll Nicolas Poussin (1594—1665) korai időszakának felfogásés előadásmódjához (48. kép). Az ajándékozás útján szerzett festmények közül kimagaslik Sebastiano Riccinek (1659—-1734) két vászna : Mózes megvédelmezi Jetro leányait és Betsabe a fürdőben (vö. Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae I. 1954. 301—310). Feltehetően az északolasz Settecento festőinek sorában keE keresni egy fantasztikus diadalmenetet ábrázoló, nagyméretű kép szerzőjét is, aki nyilvánvalóan szoros kapcsolatban állott a színpad művészetével. Ugyancsak ajándékozás útján jutottunk múzeumunk negyedik Claes Berchem képének tulajdonába.
