Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Sarapieion hellenisztikus kultusz-szobra
de csak a II. sz. elején bukkannak fel a részletesebb tudósítások. 5 Mindezek, beleértve a legkorábbi keletűt is, nyilvánvalóan legendás jellegűek, és nem nehéz felfedezni bennük az őket megteremtő Sarapis-papságnak azt a törekvését, hogy az istenséget és annak képét csodás, és lehetőleg ősi eredetűnek tüntesse fel. 6 A modern kutatás számára nagy nehézséget okozott az a törekvés, hogy ezt a legendás hagyományt a fennmaradt emlékanyaggal összefüggésbe hozzák. Az erre irányuló próbálkozások, legalábbis egynéhány ponton látszólag elfogadható eredményre vezettek. A legfontosabb, csaknem közhellyé vált idevágó tételek a következők : 1. Sarapis legelső görög ábrázolása az alexandriai Sarapieion kultusz-szobra volt, .amelyet I. vagy II. Ptolemaios állíttatott fel, és amelyet esetleg külföldről (Sinopéból vagy Antiochiából) hoztak Egyiptomba. 7 2. A kultusz-szobor alkotója Bryaxis, a káriai eredetű híres athéni szobrász volt, aki vagy Sinopé (ill. Antiochia), vagy egyenesen Alexandria számára készítette azt. 8 3. Ez a kultusz-szobor kánonjává vált a hellenisztikus és császárkori Sarapis ábrázolásoknak. 9 Az archeológiai adatokkal szembesítve egyik fenti tétel sem állja meg a helyét. Ennek minden oldalról való megvilágítása számos részletkérdés alapos megtárgyalását tenné szükségessé. A jelen tanulmány célkitűzése csupán arra szorítkozik, hogy az archeológiai adatok alapján bebizonyítsa a fenti tételek ingatagságát, s egyúttal kísérletet tegyen a Sarapis-ábrázolás kialakulásának megrajzolására. Minthogy a legendás irodalmi adatok a múltban csak félrevezették a kutatást, ezért ajánlatosnak látszik ezúttal a régészet talaján maradni. Az így nyert eredmények további kiépítése és az írásos forrásokkai való összevetése későbbi feladat. Mindmáig senkitől kétségbe nem vont kiindulópontja a Sarapis-ikonográfiának az az ábrázolási típus, amelynek igen sok példáját ismerjük a római császárkorból, és amelyet a továbbiakban kanonikus típusnak nevezünk. Emlékezetbe idézésre két, eddig publikálatlan példányt közlünk. A Prágai Nemzeti Múzeum birtokában levő mellszobor (6. kép), 10 amely ritka kivételképpen kiegészítések nélkül mutatja a kanonikus típust, — a fúró erőteljes használata, a szem felső részére helyezett bemélyített pupillák és a Septimius Severus portréra emlékeztető két ágra oszló 5 Plutarchos, de Is. 27. k.; Tacitus, hist. IV. 83 — 84 ; Clemens Alex., Protr. IV, 48. 6 Ilyen szempontból kell megítélni nemcsak a legendás Sesostris fáraó (Clem. Alex. i. h.), hanem I. Ptolemaios Sótér ismételt emlegetését, a csodálatos álmot, az istenkép kalandos úton való Egyiptomba kerülését, a Delpboi-i jósda szerepét stb. 'Overbeck, Michaelis, Bissing, Amelung, Weber, Roeder, Lippold, Watzinger, Bywanck, A. W.: Bulletin van de Vereeniging tot Bevordering van de Antieke Beschaving. XVIII (1943) 24. Kent Hill, Adrian i, Jongkees, B i e b e r (Sculpt. Hell. Age. 1955. 247) ; Picard (Lauer-Picard: Les statues ptolémaïquos du Sarapieion de Memphis (1955) 247) szerint a szobrot először Memphisben állították fel és később vitték Alexandriába. 'Overbeck, Amelung, Bissing, Weber, Wilcken (J. d. I. 32. 1917. 186.), L i p p o 1 d, Watzinger, Roeder, Six, P o u 1 s e n, N o s h y, I. (The Arts in Ptolemaic Egvpt. 1937. 85), Curtius (Die klassische Kunst Griechenlands. 1938. 385), J o n g ke e s, B ulle (Ö. Jh. 37 (1948) 34), Picard. "Overbeck, Roeder, 'Michaelis, Bissing, Amelung, Weber, Lippold stb. — kivétel nélkül az összes e kérdéssel foglalkozó szerző. 10 A szobor a Metternich-gyűjteményből származik (Kynzvart—Königswart kastély), jelenleg a prágai Nemzeti Múzeumban. Fényképét Jifi Frei kollégám szívességének köszönhetem, aki a következő adatokat közölte a szoborról : ,, Hauteur (de la partie antique, sans le socle) : 255 mm, marbre granulé. Les parties cassées sont : la pointe du nez, quelques mèches des cheveux, quelques pointes dans la barbe, le plis central du chiton ; quelques éraflures par ci par là."
