Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Sarapieion hellenisztikus kultusz-szobra

szakáll egyöntetű tanúsága szerint a III. sz. elejéről, tehát a Sarapis-kultusz virágkorából származik. A szakáll formája, a pupillák helyzete, amely a híres vatikáni Sarapis-mellszoborénak

11 felel meg, valamint a büszt-forma maga, a szobor készítési idejének bélyegét viselik magukon, egyebekben a mellkép a kanonikus típust követi, azzal a különbséggel, hogy a kalathoson nem faragták ki a babér-ágakat, hanem valószínűleg festéssel jelezték. A kanonikus típus egészéről ad képet a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonában levő terrakotta mécsesdíszítő-szobrocska (5. kép),

12 amelynek feje ugyan erősen sérült, egyébként azonban világosan mutatja a trónoló, rövidujjú chitonba és köpenybe öltözött istenséget, aki felemelt balkezével magas sképtront tartott, jobbkezét pedig a mellette ülő háromfejű, kígyóval körültekert Kerberosra helyezte. A kisméretű ábrázolás homályos részleteit a nagy számban ismert rómaikori Sarapiskópek révén pontosan kiegészíthetjük.

13 Overbeck, aki elsőnek állította össze Sarapis ikonográfiáját, az isten képének jellemzése során a következőket írta : „Das auffallendste Kunstmittel der Unterscheidung dieses Kopfes und anderer Sarapisköpfe von Zeusköpfen ist, wie alle Erklärer hervorgehoben haben, die verschiedene Bildung des Haares, welches, anstatt sich über der Stirn emporzubäumen und diese in ihrer Klarheit und Macht hervorleuchten zu lassen, die Stirn, wie ein Schleier vorüberfallend, halb bedeckt und auch seitwärts Schläfen und Wangen, enger umrahmend an nächtige Schatten erinnert und dem Antlitz des verborgenen und in Dunkel gehüllten Gottes der Unterwelt etwas Geheimnisvolles verleiht."

14 Valóban, a kalathos, az öltözet, a Kerberos és az isten más attribútumai mellett a homlokra hulló haj, rendszerint öt szimmetrikusan elrendezett fürttel, a kanonikus típus fő jellegzetessége, úgyhogy magában is elegendő egy töredékes fej Sarapisként való meghatározásához. A homloMürtök a római császárkorban annyira összeforrtak Sarapis lényével, hogy Septimius Severus, amikor uralmának theokratikus jellegét portréiban is kifejezésre akarta juttatni, ezt többek között azzal érte el, hogy képmásait Sarapishoz hasonlóvá téve, annak homlokba lógó fürtjeit vette kölcsön.

15 Különös figyelmet érdemelnek tehát az olyan Sarapis-ábrázolások, mint például a budapesti Szépművészeti Múzeum kisméretű fejtöredéke (7—9. kép),

16 amelyekről ez a jellegzetes részlet hiányzik. A 7,8 cm magas budapesti fejecske, amely réteges egyiptomi alabástromból készült, a hátoldalán fennmaradt ruhaszegély-részletből következően teljes alak vagy mellkép töredéke. A letört kalathosnak a fej tete11 L i p p o 1 d, G.: Die Skulpturen des Vatieanischen Museums. III. 1 (1936) 135, No. 549 és III. 2 (1956) 564, teljes bibliográfiával. 12 Ltsz. 52.839. Világosvörös agyag, vörös bevonattal. M.: 5.1 cm. Alexandriai készítmény a II. sz.-ból. Hátoldalán a trónus szerkezetét bekarcolással jelezték. Alul a mécseshez illeszkedő résznél törött, hátul a fül csonkjával. 13 A kanonikus kép leírását többek között L: A m e 1 u n g, id. m. 195 kk. Weber: id. m. 27, Breccia, E.: Alexandrea ad Aegyptum. (1922, engl.) 113. 14 O v e r b e c k, J.: Griechische Kunstmythologie, Zeus. (1871) 307. k. 15 I/O range, H. P.: Apotheosis in Ancient Portraiture; (1947) 75 kk., Budde, L.: Die Entstehung des antiken Repräsentationsbildes. (1957) 16. k. 16 Ltsz. 50.1722. Eredetéről csak annyi ismeretes, hogy a második világháború során gazdátlanná vált javak közül való. A kalathos és az orr letörött, több helyen, különösen a bal szemöldökön, a bajuszon és a szakállon a felület lehorzsolódott. Mintázásában nagy szerepet játszanak a bekarcolt vonalak, amelyek a haj részletformáit megadják. A szakáll és a haj előrészének fürtcsomói között befúrt, nem túlságosan mély lyukacskák az erőteljesebb plaszticitást szolgálják. Érdekes ellentétben áll a hajnak az arcot körülvevő és a tarkót borító dúsan hullámzó tömege a koponya hátsó részét borító lapos és csak párhuzamosan bekarcolt vonalakkal mintázott részével. 7 Bulletin 12 97