Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
VARGA EDITH: Egy áldozati jelenet kozmogónikus vonatkozásai a Szépművészeti Múzeum egyiptomi sztélé-töredékén
Az áldozatot bemutató pap mögött a keleti horizont jele foglal helyet, a balszélen látható Nyugat-jel ellentéteként. Minden valószínűség szerint a Iabtet-jel és a pap felett, az istenség arca előtt rövid szöveg állt, amely Ré-Harachti dicséretét és a tulajdonos nevét tartalmazta. Minthogy azonban ebből a feliratból semmi nem maradt fenn, a halott nevét és címét nem lehet megállapítani. A sztélét, az áldozó alak személyének megfelelően, a papi emlékek sorába kell beillesztenünk, és korát, a rendelkezésre álló párhuzamok alapján a XXI—XXII. din. időhatárai között kell keresnünk. A töredéken látható Sem-pap ruhája az Újbirodalom végének leegyszerűsödő vonalú viseletét mutatja, amely a XIX. din. korában terjed el. A testalkat felépítése azonban nem hasonlít e kor nyúlánk, szinte természetellenesen légies figuráihoz ; arányai mértéktartóbbak, s a XXI—XXII. din. idejének zömökebb formáit, kevésbé finomkodó stílusát idézik. A töredék ábrázolása megfogalmazásban, formaadásban és festési modorban a British Museum egyik kivételesen szép, festett fa-sztéléjéhez áll leginkább közel, amely Nesui pap részére készült a XXII. din. elején. 20 Az anyaguknál és kivitelüknél fogva könnyen pusztuló festett, fa sírtáblák mellett a papok részére készült koporsók ábrázolásai is szolgálnak párhuzamokkal. Különösen figyelemreméltó négy, isten-kartussal jelzett koporsó, amelynek tulajdonosai papok, papnők vagy azok házastársai voltak. 21 A Vatikánban őrzött darab aljának belsejében a budapesti sírtáblához igen közelálló jelenet látható (3. kép). Nem csupán a felső ív kozmogónikus ábrázolása hasonlít a sztélé megfelelő jelenetéhez, hanem a múmiák előtt áldozó papok formai megfogalmazása is szembeszökő egyezést mutat. 22 Természetesen a kép zsúfoltabb, 20 No. 8468 = Budge, E. A. W.: A Guide to the Third and Fourth Egyptian Rooms. (British Museum, London, 1904.) 84. A halott a középső mező felső csíkjában a bárkájában utazó Ré-Harachti és kísérete előtt adorál, az alsóban pedig alvilági isteneknek (Osiris, Isis, Nephthys, Horus, Hathor, Inpu, Upuat) mutat be áldozatot. Alapját, a budapesti tábláéhoz basonlóan, fehér stukkóréteg borítja ; a jelenetek színes festéssel készültek. — A kősztélék sorában néhány Deir cl-Medinehből származó példány mutat az ábrázolással szoros kapcsolatot : Bruyère, B.: ASA XXV. Pl. L fig 1 = No. 43564, Pl. I. Fig. 3., No. 43566, Pl. II. fig. 3 = No. 43571. 21 Mind a négy koporsóalj belső részén, a hát magasságában, kettős áldozati jelenet látható, amelyen egy-egy fehérruhás, párducbőrös pap jelenik meg a halott ülő vagy álló alakja előtt. A derék táján kartusba foglalt istennév áll Ré-Harachti vagy Osiris címével. — — 1. = Ermitage, publikálatlan. — 2. — Louvre. Amenemapit koporsóalja. XIX. din. (Encyclopédie Photographique de l'Art. Les antiquités égyiptiennes du Musée du Louvre, «TEL», Paris, 1935. 100. o. A.) — 3. — British Museum, Nes-Khensu koporsóalja. (Felesége Dedmut, Amon-Re papnője.) XIX—XX. din. (Budge, E. A. W.: British Museum. A Guide to the First and Second Egyptian Rooms, London 2 , 1904. 58—59. Pl. V.) — 4. = Vatikáni Múzeum, Dedmut koporsóalja. Datálás nélkül. (Ca part, J.: Sur un cercueil de momie du Musée Clémentin, Miscellanea Gregoriana, Vatican, 1941. 51—56.) — Az emlékcsoportra M. E. Matthieu (Leningrád, Ermitage) hívta fel figyelmemet. Ezúton is köszönetemet fejezem ki leningrádi tanulmányutam alkalmával tanúsított baráti segítségéért. — A koporsók datálása egymásnak ellentmondó és revízióra szorul. Ikonográfiái és stiláris egyezésük arra vall, hogy azonos korban készültek. Az emberalakok vaskosabb, arányaikban kiegyensúlyozottabb felépítése a XIX—XX. din. utáni időre utal. A további kutatás feladata kideríteni, nem sorolhatók-e a XXI. din. korának megegyező stílusú papi koporsói közé ? ! 22 Azt a lehetőséget, hogy töredékünk hajdan koporsó része lehetett, el kell vetnünk még akkor is, ha számolunk a műkereskedelemben végzett bizonyos csonkításokkal. Ellentmond ennek nem csupán a töredékekből is kiszámítható eredeti méret, amely kevésnek bizonyul a hátrész átfogásához (formailag más helyen nem képzelhető el) ; hanem a jelenet tömör, leszűkített kompozíciója is. À tartalmat inkább csak jelző, mint elbeszélő stílus, továbbá az istenség előtt történő áldozat hangsúlyos elhelyezése, a képet két oldalt lezáró szimbólumok ; egyaránt arra vallanak, hogy csupán ez a tér állt a művész rendelkezésére a mondanivaló kifejezésére. A sírtábla egyéni, ikonográfiái sajátosságai mellett, formában és elrendezésben híven követi a műfaj évszázados hagyományait.
