Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
VARGA EDITH: Egy áldozati jelenet kozmogónikus vonatkozásai a Szépművészeti Múzeum egyiptomi sztélé-töredékén
cselekményében gazdagabb, s a középső mező rajza tartalmában is eltér a sírtábláétól ; ez a műfajok különbözőségéből származik. A sztélé lerövidített, egyszerű és sommázott kifejezésmódja alkalmazkodik az emlék rendeltetéséhez, és csupán a leglényegesebb mondanivalót tartalmazza ; míg a koporsó színesen és gazdagon számos képsorba rögzíti az elhunyt túlvilági életét. A két jelenet kompozíciója, az ábrázolt alakok felépítése, a részletekben megnyilvánuló ikonográfiái egyezések szoros kapcsolatot teremtenek a sztélé és a koporsó ábrázolásai között. Ez a kapcsolat mutatható ki néhány, a XXI—XXII. din. korából származó koporsón is, amelyek kivétel nélkül papok múmiáit foglalták magukban.3 A sírtábla készítési idejét is a XXI—-XXII. din. korára tehetjük ; erről tanúskodik a jelenetek tartalma is, amely kozmogónikus mondanivalót juttat kifejezésre. A sírtábla rajzának rekonstrukciója alapján a két jelenet világosan áll előttünk. A felső mezőben a napbárka, és az azt üdvözlő majmok az égi szférát jelzik, míg a középső mező áldozati cselekménye, és az azt övező jelvények az ábrázolás sepulchrális jellegét adják meg. A látszólag egymástól független jelenetek azonban szoros tartalmi egységet képeznek. A napistent köszöntő majmok, a reggeli bárkában felragyogó Ré-Harachti, és az elhunyt Halál utáni sorsa összefonódik. A pávián, mint túlvilági lény, már a Pyramisszövegek halotti rituáléjában megjelenik. Többféle formában tűnik fel, s viselkedése olykor ellenséges a halott királlyal szemben. 21 A szöveg szörnyű, húsevő démonnak mondja és óvja tőle az elhunytat. 25 Az Unis-rituáléban azonban többnyire a halott túlvilági megjelenési formájává válik. 20 A király azonosul a Babj-páviánnal, amely az éjszakai ég felett lakik. 27 Túlvilági útján 28 pávián-bőrrel díszített ruhát visel, 2y kinyitja az ég kapuit és a horizontra megy. A Pyr. 505.-ben a király három páviánnal jelenik meg : (a) „Unis ez, ó I c n-pávián, ó Htt-pávián, ó P\tt-pávián ! — (c) Unis örömujjongást csinál, hasonló örömujjongást ( . . . . ), 30 ö köztetek fog ülni : ti h c ',tj.w." Ez a szöveg már valószínűleg a később szokványossá vált Kegyességet mondja ki a h c ;.\v személyében, 31 akik az ég keleti oldalán ülnek. 32 Hasonlóképpen Négyesség jut kifejezésre egy másik helyen, ahol a négy isten újjong atyjuk ereje felett. 33 A Pyr. 286.-a-b-ben számuk bizonytalan, de már utalás történik az istenre, akihez tartoznak: (a) „Áldo3 Különösen szembetűnő stílusbeli egyezéseket mutatnak a következő darabok : (D a r e s s y, G.: Cercueils des Cachettes Royales. (Cat. Gén. 50.) Le Caire, 1909.) No. (il,027, Masahirta (Amon főpapja) nagy koporsóaljának jobb külső oldalán a halott Ré-Harachti előtt adorai (Pl. XXXVI.)'; No. 61,029, II. Pinozem (Amon főpapja) nagy koporsóaljának bal külső oldalán, továbbá kis koporsóaljának jobb külső oldalán, középütt az elhunyt Sokaris előtt áldozik (Pl. XLIII—XLIV.). 24 Pvr. 1310 a-b; 1349 a-b. 25 Pyr. 419 a—c. 26 Spiegel, J.: Das Werden der altägyptischen Hochkultur. (1953) § 753. 27 Pyr. 515 — 516. A ruhával hangsúlyozza ki a majommal való azonosságát. 28 Pyr. 415—416... 29 S eth e, K.: Übersetzung und Kommentar zu den altägviptischen Pyramidentexten. (1935 — 39) II. 177. 30 A majmok reggeli ujjongásához hasonlóan = Sethe, K.: id. m. II. 351. 31 S e t h e, K.: id. m. IL 351 = Sander-Hansen szerint a halott király a három páviánnal egyesülve alkotja a majmok négyes csoportját. 32 Pyr. 1104—05. 33 Pyr. 316 b—c. — A négy istent Sethe (= Kommentar I. 395) Horus fiúknak tartja, de az atyjuk ereje (= a nap megszületése) miatt végzett ujjongás sokkal inkább a horizonton Rét köszöntő négy majomra, mint a Pyr. 1483 és 1510 szövegekben szereplő ,,Atum gyermekeire", a Horus fiúkra jellemző.
