Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)

VARGA EDITH: Egy áldozati jelenet kozmogónikus vonatkozásai a Szépművészeti Múzeum egyiptomi sztélé-töredékén

EGY ÁLDOZATI JELENET KOZMOGÓNIKUS VONATKOZÁSAI A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM EGYIPTOMI SZTÉLÉ-TÖREDÉKÉN A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Kiállításán egy erősen töredékes, festett fa sírtábla található, amely a második világháború után került a gyűjteménybe (1. kép).

1 Két különálló darabja a sztélé bal felső és jobb alsó sarkának ábrázolását tartalmazza. Összetartozásukat nem csupán a jelenet szoros tartalmi egysége, hanem a stílus és a festési technika azonossága is igazolja. Mindkét töredék felszínét vékony, fehér stukkóréteg borítja, amely helyenként (a bárka testénél és a feliratnál) sárgára színeződött. Ez képezi a tábla alapszínét is, amelyből élénken emelkednek ki a jelenetek színesen festett részletei. Az ábrázolás három, horizontális választóvonalakkal tagolt mezőt foglal magában. A felső, íves lezáródásé mezőben, az égív alatt megjelenő pávián a napbárkát köszönti. A középső mezőben áldozati cselekmény részletei ismerhetők fel, alul pedig a jelenetet kísérő hieroglif-felirat két sorának erősen rongált, hiányos és nehezen olvasható jegyei láthatók. A rajzot részben vörös, részben fekete kontúrok határolják, amelyeket kék, vörös, sárgásbarna és zöld színek töltenek ki. A fehér részeket, különösen az adoráló alak ruhájánál az alapszín adja. A hieroglif-felírat jegyei fekete festéssel készültek. Az alkotó mester kiváló színérzékét mutatja az alapszín, a kontúrok és a rajzot kitöltő színek következetes és harmonikus kombinálása. A kék, zöld és sárgásbarna színnel megfestett jelenet-részek,

2 továbbá a három mezőt horizontálisan, a középsőt vertikálisan tagoló kék, ill. zöld festéssel kitöltött választóvonalak határoló rajzát minden esetben feketével, a fehér alapszínnel megegyező részletek

3 kontúrjait pedig vörössel vonta meg a festő. A két töredéken a kontúrok kihangsúlyozására az Imentet-jel tollának jobb oldalán, és a Ded-oszlop Atef-tollainak két külső oldalán széles csíkban vörös festést alkalmazott. A határozott, lendületes vonalvezetésű rajz, a változatos színezés és a kiegyensúlyozott kompozíció egyrészt a sírtáblát készítő mester jó technikai felkészültségéről, másrészt az emlék tulajdonosának előkelő voltáról tanúskodik. 1 Lelőhelye ismeretlen. Ltsz. 51.2136. Fa. Méretek: íélső töredék legnagyobb m.: 21,5 cm, legnagyobb sz.: 10 cm, az alsó töredék legn. m.: 15 cm, legnagyobb sz.: 8 cm. Mindkét darab vastagsága 2,3 cm. — Varga E. —

Wesse tzkyV.: Egyiptomi Kiállítás, Vezető. (Budapest, 1955) 25. o. 2 Kék : a felső mezőben az égív, a bárka alatti víz, Imentet-jel, Ded-oszlop törzse, labtet tartórúdjának sávjai. — Zöld : a majom felsőteste, Ded-oszlop Atef-tollai. — Sárgásbarna : a párducbőr alapszíne. 3 A majom alsóteste, a bárka (ma már sárgásra színeződött) teste, a középső mezőben trónoló istenség vörös napkorongjának külső gyűrűje, az áldozó alak ruhája, a Iabtet-jel felső, ovális tagja.