Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)

HALMÁGYI ISTVÁN: Egy pusztuló szobor megmentése

Ilyen apparátus megvalósításához a Múzeumnak nem volt anyagi lehetősége, de amennyiben elkészült volna is a tartály, az egész tömegében megrepedezett szobrot emelgetni és ide-oda helyezni a széjjelesés veszélye nélkül nem lehetett. Azonkívül ez az eljárás feltehetőleg tönkretette volna a szobor polikromiáját. Végül is a Múzeum vezetősége a Budapesti Földtani Intézet preparátora, Klein József által kikísérletezett és az intézetükben bevált Polistirol nevü kötőanyagot fogadta el. A szobor széjjelnyílt nagyobb darabjait tehát egymástól elemeltem, a repedések közé hullt törmeléket kitisztítottam és megtörtént a darabok preparálása, azaz a szobor minden részének ecseteléssel, áztatással való beitatása, Ezzel az eljárással természetesen nem volt elérhető az, hogy a kőanyag teljes vastagságában magába szívja a folyadékot, de elértük azt, hogy a felületeken kéthárom miliméter mélységben behatolt és megszilárdult kötőanyag minden légváltozás behatásától megóvja a belső tömeget s így a továbbromlást megállítsa. E művelet után következett a nagyobb daraboknak egymáshoz való visszahelyezése és rögzítése. A mellékelt fényképen (27. kép) látható módon, ott, ahol a levált felületi formák folytán az lehetséges volt : az alsó tömeg közepén abroncsszerûen, más részeken vasrudakkal anyáscsavarral fogtam össze a két nagyobb (első és hátsó) tömeget. A hátsó gipsszel kiegészített oldalt három darab függélyesen és két darab vízszintesen behelyezett vassal erősítettem meg. Ezután történt a munka leglényegesebb része : a ,,mű restaurálása". A szobor, fent leírt állapotát tekintve az általános múzeumi elvektől eltérően a restaurálásnak egy kötetlenebb módját tette szükségessé. Ha egy kő vagy márvány szobormű több darabba törik és annak letört karja, lába vagy feje hiányzik, a megmaradt torzó magában is kielégítő műélvezetet nyújthat, itt kiegészítésnek helye nincs. E szobor esetében azonban a széjjeltört nagyobb darabok egyike sem nyújthat külön-külön esztétikai élvezetet, tekintve, hogy a szétesett nagyobb darabok felületéről még számtalan kisebb részletforma vált le és porlott széjjel. Ezeknek a megsemmisült felületi formáknak, megszakadt drapéria ráncok stb. kiegészítése szükséges volt. A lehullt, mintegy 80—100 kisebb darabnak megkeresve a helyét, azokat ragasztással, a nagyobb darabokat csapolással is visszaerősítettem. A megszakadt drapériaráncok hiányzó részeit a meglevőkhöz alkalmazkodva kiegészítettem. Es felhelyeztem a fejeket. A gyermekfej tört felületei pontosan egymásba illettek. A Mária fej- és nyakrésze azonban, amint már említettem, teljesen hamisan volt az előző restaurálás alkalmával felhelyezve. A nyakat tehát helyesen, a megmaradt nyakrészhez igazodva kellett felépíteni és megkeresni a fej- és arcrésznek a szobor szelleméből és kompozíciójából adódó és elképzelhető legvalószerűbb mozdulatát és térbeli helyét. Ehhez a törekvéshez egy-két formai támpont is segítséget nyújtott. A munka befejező része az volt, hogy a kiegészített gipszrészeket oly színnel vontam be, mely a festett kő eredeti színétől elüt, de vele együtt mégis megnyugtató képet ad (28. kép). HALMÁGYI ISTVÁN