Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)
DROBNÁ, ZOROSLAVA (Prága): A nyolc budapesti cseh miniatúra
III. csoport. Cseh, 1420 körül. 4. mester : Krisztus bevonulása Jeruzsálembe (Nr. 3110) ; 5. mester : A szent asszonyok Krisztus sírjánál (Nr. 3111) ; 6. mester : Szent Benedek (Nr. 3112). Ez utolsó csoportnál hangsúlyozta Hoffmann Edit a miniatúrák erős realisztikus felfogását. 15 Magam a fentiekkel szemben, a stílusanalízis alapján, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a nyolc budapesti miniatúra egy XV. század eleji cseh kézirattal függ össze, s hogy ezeket hajdan e kéziratból vágták ki. A kérdéses kódex egy 1414ből származó antifonárium, amelyet a második világháború kezdetéig a Nová BJse-i (Neureisch) morvaországi premontrei kolostor őrzött, s amely azóta sajnos, nyomtalanul eltűnt. Az antifonárium eredetileg a sedleci (Kutná Hora mellett) cisztercita kolostorból származott, s különlegesen mozgalmas története volt. Ma már csak Matêjcek 1924—25. évi publikációjából s néhány ugyanekkor, vagy valamivel később készült fényképfelvételéről ismerjük. 16 De már ekkor, Matêjcek professzor munkája idején is csupán töredéke volt az eredeti antifonáriumnak ; a töredék százhetvenkét — 575x398 mm nagyságú — lapból állt. A kódex megmaradt részében három miniatúra volt •— rövidesen hozzájuk érkezünk. A kézirat megrendelőjét, a sedleci kolostor apátját, Jakabot a 172 1 ' lap explicitjéből ismerjük. 17 Hunc librum comparavit venerabilis in Christo páterét dominus dominus Ja (cobus divina providencia) Abbas Czedlicensis qui finitus (est sexta feria in vigilia epipha) nie sub anno domini millesimo CCCC°/X111°, azaz, E könyvet a Krisztusban tisztelendő Jakab Pater úr, isteni gondviselésből Sedlec-i apát rendelte meg. 1414 évben Királyok imádása ünnepének előestéjén pénteken fejeztetett be. — A közvetlenül ezt követő latin bejegyzés 1506-ból származik. Arról értesít, hogy a kézirat a forradalmi huszita idők zavarai után az osztrák Lilienfeld apátjának, Oswaldnak a kezébe jutott, de Kelemen sedleci apát 1506-ban 25 rajnai guldenért visszavásárolta, s így az ismét a sedleci kolostorba került. 18 A kolostornak a jozefinista reformok következtében 1799-ben történt feloszlatása után a rend levéltára és kéziratai szétszóródtak. Az antifonárium valószínűleg ekkor került a továbbra is fennmaradó premontrei kolostorba. Vajon még egészében, vagy már szétszedve — nem dönthetjük el. Az első esetben azt kellene feltételeznünk^ hegy a teljes antifonárium nagyobb része a XIX. században (tehát Nová líise-ből) tűnt el és azután néhány kivágott miniatúrája ismeretlen úton jutott az Esterházy-gyűjteménybe. 19 A kézirat-töredékben három nagyméretű, Matêjcek szerint pompás miniatúra maradt meg : 1. Folio 14 r M (issus est Gabriel), iniciálé az Angyali üdvözlettel, 110 x 111 mm. A szürkésviola betűt ugyanilyen színű plasztikusan festett akantusz, finom, végein hármas levelekké szétágazó sárgászöld színű akantusz ágak 15 Hoffmann E. : id. m, 66. — M a t ë j c e k, A.: Dëjepis... 340. Ő itt csupán ált alánosságtan szól a budapesti miniatú] áki ól és keletkezésük idejét 1410— 1420 közé helyezi. 16 M a t ë j c e k, A. : Sedlecky^ antifonár z roku 1414 v knihovnë klagt ei a v Nővé RiSi. Památky Aicheologické. XXXIV, 1924 — 25. 216 és köv. A fényképfelvételeket és a negatívokat a prágai Műemléki Hivatal dokumentációs csoportja őrzi. 17 Jakab apátia és a sedleci kolostor 1420 előtti gazdasági viszonyába vonatkozóan lásd C e 1 a k o v s k y, V.—V o j t i à e k, V. : Kláster sedlecky, jeho statky a práva v dobë pred válkami husitskymi. Rozpiavy Ceské Akademie Vëd, Kl. I. Nr. 58. Praka, 1916. 18 M a t ë j ë e k, A. : Sedlecky^ antifonár . . . 216. A lap fényképe a prágai Műemléki Hivatal dokumentációs esopoitjánál. 19 A sedleci Antiphonariumról a második világháború után értesít D o k o u p i 1, V. : Soupis rukopisű knihovny novorissky^eh premonstrátű. Brno, 1954. 3. old., 27. sz.
