Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
FREL, JIŔI (Prága): Egy új Thukydidés-portré
A holkham hall-i mellszobor 8 kétségtelenül a legpontosabb másolata a bronz eredetinek (14. kép). Mégis, stílusa meglehetősen száraz : a másoló, hogy a szobor fém jellegét érzékeltesse, egyszerűsítette a formákat, és inkább a kemény és határozott körvonalakat hangsúlyozta, a belső mintázás finom árnyalatainak rovására. Ennek ellenére meg kell állapítani, hogy a mellszobor, ha nem is éri el a budapesti fej finom kvalitásait, gondos kivitelezésében fölötte van annak. Szobrásza képzett és ügyes márványfaragó volt, művészi érzékenysége azonban nem volt több, mint a többi hozzá hasonló, kora stílusához ragaszkodó másoló-mesteremberé. A másolat keletkezési idejét Traianus 9 vagy Hadrianus 1 " korára teszik. A plasztikus pupillájú genfi másolat 11 i. sz. 200. körül készülhetett (12. kép). A rendkívül kifejező fej korának bizonyos hanyatlási tüneteit mutatja : az anatómiai felépítés meglazult, a bőr alatt nem érződnek a csontok, a kifejezés nem követi az izmok organikus szerkezetét, a mintázás eléggé felületes. Mindezeken felül pedig készítője hivatásos márványfaragó-mester volt, és kevés gondot fordított arra, hogy az eredeti anyag jellegét visszaadja. Ennyiben a genfi fej rokonságot mutat a budapesti új Thukydidés-szel ; ezen azonban a plasztikai értékek teljes egészükben érvényesülnek és bár a viituóz kidolgozásában van némi elsietettség, amely a kevésbé fontos részeket elhanyagolja, az arc mintázása mégis kitűnően sikerült. Nem kétséges, hogy a másolat még az i. u. 1. századból származik, valószínűleg a Flavius-korból. A másoló megértette és átérezte a görög eredetit, és noha könnyed, vázlatos előadása teljesen idegen az eredetit mintázó attikai szobiászétói, jól adja vissza annak ragyogóan harmonikus stílusát és elmélyült lélekrajzát. A budapesti fej legfőbb érdeme, hogy az eredeti portrészerűségét csaknem pontosan közvetíti. Ez a tulajdonsága itt döntően esik latba, mert a görög eredeti stílusának gyakran megfigyelhető megváltozása a római másolatokon a portré esetében az illető személyiségéről is más képet adhat. 12 A görög portrék, így pl. a Themistoklés13 és a Thukydiclés-portré körül felmerülő számos probléma tanúsítja, hogy mennyi nehézségbe ütközik értékelésük és időrendjük megállapítása. Ha ebből a szempcnthól hasonlítjuk össze Thukydidés portréjának másolatait, valóban sok különbséget észlelhetünk köztük. A nápolyi kettős herma elsősorban dekoratív munka, amelyet villa vagy könyvtár díszítésére szánhattak. így meg8 P o u 1 s e n, F.: id. m. 1. sz. ; S che fold, K. : Die Bildnisse der antiken Dichter, Redner und Denker. (Basel, 1943) 77. 9 P o u 1 s e n, F. : id. m. 27 ; H e k 1 e r, A. : Bildnisse berühmter Griechen (Berlin, 1940) 21. 10 P i c a r d : id. m. 846 ; S c h e f o 1 d, id. m. 76. 11 Boehringer: id. m. 26 ; Bieber, M.: AJA 67(1953)132. 12 Vö. L i p p o 1 d, G. megfigyeléseit: Gnomon 19(1943) 416. 13 Újabban W e b e r, H. (Gnomon 27, 1955, 445 s köv.) elemezte az alak felfogását és arra a következtetésre jutott, hogy lényegében az i. u. 2. sz. végi — 3. sz. elejei római művészet alkotása. De, a másolat késői korára jellemző módosítások ellenére, meggyőzően görög eredetire mutat mind stílusa (egy jelentős részlet-megfigyelés a fül kidolgozásával kapcsolatban, amely, éppúgy, mint egyéb vonások, vitathatatlanul i. e. 460-ra utal : R i c h t e r, G. Greek Portraits. Bruxelles, 1955. 16 s köv.), mind a portré egész felfogása. A korai individualizmust annakidején a polis és ideológusai (Aischylos) sokat támadták, tehát létezett, igy megjelenése éppen legfőbb képviselőjének portréján semmiképpen nem mond ellent a történelmi helyzetnek. Később a periklési polis eltiltotta művészeit ettől az irányzattól. A Themistoklés-portré, bármennyire erősen egyénített, kora eszméinek és művészetének keretei között maradt ; a benne megnyilvánuló heroikus személyiség, még így, római értelmezésében is, messze van az i. e. 4. század bonyolult pszichológiájú alkotásaitól.
