Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

FREL, JIŔI (Prága): Egy új Thukydidés-portré

síkból a másikba. A vázlatos előadás a szemek mintázásában éri el csúcspontját. A szemöldökív árnyékából kiemelkedő szemhéjak lágy körvonalban válnak el a szaruhártyától ; a szemgolyó alig van érzékeltetve, csak egy kerek felület jelzi a szivárványhártyát, amely valószínűleg színezve volt. Ez a felület a jobb szemen nagyobb, és a szem külső szöglete felé húzódik el. Az alsó szemhéjak, melyeknek vastagsága alig jelzett, még jobban kidomborítják a sfumato-jelleget azáltal, hogy lágyan kötik össze a szemgödröt az arcizmok kötegeivel. Egy bekarcolás jelzi a mindkét külső oldalon levő ráncot ; egy másik, az előbbinél még halványabb ránc rézsútosan indul a belső szemsarokból : itt ér össze a két szemhéj, de nem képeznek kivehető domborulatot. Meg kell még említeni a bal szem alatti táska finom mintázását, és hogy a külső szemszögletben a felső és alsó szemhéj nem ér össze. Mindent összevéve, a szemek mintázása egészen különleges és egyetlen pontos analógiája sincs ; mindenesetre le kell szögezni, hogy a márvány itt eredeti állapotban maradt meg, és semmilyen utólagos változtatás nyomait nem mutatja. Az arc aszimmetriájából ítélve a fej főnézete nyilvánvaló: balról, kissé háromnegyed profilból való nézésre komponálta a művész, ahogy erre a holkham hall-i mellszobor is utal. Nem kétséges, hogy a fej Thukydidést ábrázolja. Az ő fejének jellegzetes vonása a masszív és ugyanakkor finom, a nyakszirt felé laposodó koponya,

4 a szinte sapkaszerúen vágott rövid haj, mely a füleket keretezi és balra a tarkón villában válik szót. A szűk halántékú homlok a kopasz fejet még magasabbnak tünteti ; a hatalmas szemöldökív az erős orrtő körül megvastagszik és két ráncot alkot. A jobb szemöldök kissé felhúzott, a bal pedig kettős ívű, s a halánték irányában lefelé hajlik el. A bal szem alatt a petyhüdt bor a már említett táskává zsugorodik össze. A két szem kissé eltérő tekintete a hunyorított szemhéjból indul ki és jobbra enyhén felfelé irányul. A kiálló pofacsontú arcot a finoman mintázott, megfeszülő izmok fogják össze, s az orrszárnyakból kiinduló és a bajusz fölött végződő ránc osztja ketté. A bajusz balról a szakáll első fürtjéhez csatlakozik, jobbról viszont jellegzetes kacskaringóban végződik. A rövid szakáll második fürtje az alsó állkapocshoz simul, a harmadik pedig az áll alá nőtt. A határozott ívű szájból csak a telt alsó ajak egy kis csücske maradt meg, mely alatt még látható a bal szőrcsomó. Egyszóval, a budapesti másolat kiválóan adja vissza a komoly és elmélyedő arckifejezést, hatásosan érzékelteti a nagy történetíró egyéniségét és mély gondolkodását. Az azonosítást a fejnek a Thukydidés-portré három másik másolatával való összevetése is megerősíti.

5 A nápolyi kettős hermának,

6 amely Thukydidést (13. kép) és Hérodotost ábrázolja, felületét lecsiszolták ; lehetséges, hogy ekkor tűnt el a bal szem alatti táska. Ezért nehéz ennek a hideg és akadémikus másolatnak, mely a fúró használatának számos nyomát mutatja, keletkezési idejét meghatározni.

7 4 M i 1

1 n e r, F. (Ö. Jh. 39, 1952, 75) utal arra, hogy ezt a sajátságot megtaláljuk Themistoklés portréján, akinek anyja, éppúgy mint a nagy történetíróé, thrák származású volt, és . . . Maximinus Thrax-nál. A görög művészet kétségtelenül nagy fontosságot tulajdonított az ethnikai jellegzetességeknek ; de vajon tényleg „faji jellegzetességekről" van-e itt szó ? 5 A fontosabb irodalmat 1. Boehringer, E. : Ein neues Bildniss des Thukydidés. Festschrift A. Rumpf (Krefeld 1952) 22 — 31, kül. 23, 7. j. ; egy fontos hely elkerülte a figyelmét : P i c a r d, C h. : Manuel d'archéologie grecque. La sculpture IIÍ. (Paris, 1948) 845 s köv. 6 AB 128—130. 7 F. Poulsen úgy véli, hogy korábbi Traianus idejénél : Greek and Roman Portraits in English Country-houses (Oxford, 1923) 28; Boehringer Hadrianuskorinak tartja, id. m. 26.