Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

SOÓS GYULA-SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Izsó Miklós kisplasztikái és az antik művészet

művészet és talán az antik terrakotta kisplasztika iránt akkoriban feltámadó érdeklődés inspirált, a maguk nemében az európai szobrászat legjelentősebb egykorú alkotásai közé sorakoznak. Izsó táncábrázolásai nemcsak jellegüknél, méretüknél és anyaguknál fogva emlékeztetnek a hellenisztikus terrakotta-figurákra, hanem szobrászi megoldásuk szempontjából is sokban azok törvényszerűségeit követik. Izsó a figurák mozgását úgy ábrázolta, amint az alak a két mozgásforma között egy pillanatra nyugvóponthoz ér. így a figura szobrászilag kiegyensúlyozott benyomást kelt és ugyanakkor a mozgást, a cselekvést kiválóan érzékelteti. A Táncoló paraszt-sorozat minden darabja erre az elvre épül fel. Izsó a táncábrázolásnak esetenként olyan momentumát választotta ki, amikor a lendület elérte a legmagasabb pontot, s a következő pillanatban a mozgás egy újabb üteme kezdődik. így az ábrázolás feszültséggel tölti el a néző képzeletét, a mozgás legjellemzőbb jegyeit foglalja magában. A test csavarszerűen fordul és a ruhán plasztikus erővel tör át. Izsó a ruhát görög példaképei nyomán a szobrászi megjelenítés eszközévé tette. A redők heves mozgása nemcsak követi, hanem ki is domborítja az alak lendületét. A megfeszült és fellazult izmok nem egy oldalon csoportosulnak. Különböző, ellentétes a kezek és a lábak helyzete. Az egyik láb alkotja a tengelyt, tartja a test egyensúlyát, de ez a helyzet olyan, hogy a következő pillanatban felcserélődhet. A formákat körülölelő fény- árnyék ellentétek kiválóan érzékeltetik a térhatást, s ez főleg az első nézetről mondható el, itt érvényesül legtisztábban a lendület motívuma, itt válik hatásuk szinte monumentálissá. Izsó az antik művészet tanulmányozásával egyidőben természet utáni tanulmányokat is készített. Különösen drapéria-tanulmányok érdekelték. Már tanulóéveiben magyar ruhát : bő gatyát és ujjast szerzett be, s ezekbe öltöztette modelljeit. Részleteiben megfigyelt mindent, de nem azért, hogy mindent felhasználjon, hanem, hogy meg tudja különböztetni a lényeges vonásokat a lényegtelenektől. A figurák mind jellegzetes magyar táncot, az akkoriban már igen népszerű verbunkos motívumait ábrázolják nem egyszer folklorisztikus hűséggel. A sorozat legjellemzőbb tánclépései ma is eleven néptánchagyományként élnek sok helyütt. Mindegyiken kiválóan tükröződik a magyar néptánc szilaj temperamentuma. Izsó számára a tárgyválasztásnak közvetlen művészi tartalmán túlmenő jelentősége is volt. Az 1848-as szabadságharc leverése utáni osztrák elnyomás éveiben a magyar viselet, dal és tánc a nemzeti érzés egyik megnyilvánulása volt. A korabeli sajtóban és visszaemlékezésekben gyakran olvashatunk magyarruhás tüntetésekről és arról is, hogy az elnyomók megbotozták, sőt be is börtönözték a magyar ruha viselőit, vagy a magyar dalok éneklőit.

8 Izsó magyarruhás figuráival kapcsolatban nem fölösleges ezt megemlíteni. Sőt arra sem lényegtelen gondolni, hogy ő maga is zsinóros magyar viseletben járt, s kiválóan táncolta a népi táncokat.

9 Levélfogalmazványainak, papírszeleteinek a szélét és hátlapját gyakran odarögtönzött táncoló alakokkal firkálta tele. Az egyik fiatalkori jegyzetfüzetében „Dévajkodás" cím alatt hosszú vers olvasható s annak néhány sora a Táncoló paraszt-sorozatot idézi emlékezetünkbe.

10 A magyar néptáncot nem utolsósorban tiltakozásnak is szánta és érezte a magyar népet és kultúráját fojtogató Habsburg-abszolutizmus ellen. 8 Hölgyfutár. I860, jan. 26. — u. o. 1860. jan. 28. — Budapesti Hírlap. 1884. 269. sz. A demonstrációs időkből. II. Beszámoló a korabeli tüntetésekről . . . 9 Erre Ujházy Ferenc visszaemlékezése nyomán következtethetünk. Említi, hogy : „Visegrádon szüreti mulatságot rendeztek a művészek, — Izsó vezette, — szűrösen, gatyásán, fokosát forgatva." A szüreti felvonulások alkalmával az élen a táncosok csoportja, illetve a szólótáncos halad, Nyilvánvaló, hogy Izsó táncolt. Szmrecsányi Miklós jegyzetei az Orsz. Szépművészeti Múzeum adattárában. 3794/1939 — 826. sz. 10 Az Orsz. Levéltár letété az Orsz. Szépművészeti Múzeum Adattárában, 2517. sz. 9* 119