Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

SOÓS GYULA-SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Izsó Miklós kisplasztikái és az antik művészet

Ezek a kis terrakotta-figurák, amelyek nem vázlatok tervezett nagyméretű szobrokhoz, hanem a maguk nemében kész, befejezett, kisplasztikának elgondolt alkotások, Izsó legszebb, legkvalitásosabb művei. A művész nem véletlenül foglalkozott ennyit kisplasztika készítésével. Rövid pályájának első szakasza (1861—1867) az osztrák abszolutizmus korára esik. Nemzetünk ezekben az években gazdaságilag és politikailag elnyomott volt, az egyház és az arisztokrácia pedig külföldi szobrászokat foglalkoztatott. A bécsi uralkodóházzal való kiegyezést követő évek e téren is változást hoztak, néhány emlékmű felállítását nyomban tervbevették, s a jelentékenyebb megbízatásokat : a debreceni Csokonai-szobor, a szegedi Dugonics-szobor és a budapesti Petőfi-emlékmű elkészítését Izsóra bízták, de fiatalon bekövetkezett halála derékbatörte e sokat ígérő művészpályát. így az utóbbi két emlékszobornak már csak vázlatait mintázhatta meg. Portrószobrot is keveset, megrendelésre alig kettőt-hármat készített. Tehát csekély számúak voltak azok a feladatok, melyek nagyobb méretű művek alkotásában járatossá tehették volna. Munkásságában ezért váltak számbelileg és minőségileg is jelentékennyé a kisplasztikák, melyek készítése nem feltételezett semmiféle megbízatást, a majdnem tétlenségre ítélt művészi alkotó erő spontán levezetésére jöttek létre. Az alkotószabadság jegyében fogantak és ez meglátszik minden egyes darabjukon. SOÓS GYULA—SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY