Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
AGGHÁZY MÁRIA: Pásztorok imádása. Újabb adatok a barokk motívum-vándorláshoz
Jacques Nouailher (1605—1674, vagy 1680) limogesi zománcdomborművót a Louvre-ban G csak megemlítem, mert képet erről sem ismerek és az esetleg egymáshoz kapcsolódók körén kívül esik. A következő példány a Szepességről, Lőcséről származik ; a Szt. Jakab templomban levő 1672-es Gerschner Gergely epitáfium domborműve (26. kép). 7 Az ovális reliefet architektúra nélkül fülkagylós ornamentum kereteli, melybe kétoldalt szárnyas kerubfejecskék kerültek. Magassági mérete körülbelül a pesti nagy fadomborművel egyezik, 1 méter körül lehet. Ez a dombormű különösen alkalmas a budapesti darabbal kapcsolatos fenti feltevés igazolására, hogy t. i. a metszet-mintától való eltéréseknél a szobrász-faragó művészi képességei esnek döntően latba. A budapesti délnémet domborművei kapcsolatban említett eltérések ugyanis a lőcsei epitáfiumon nem találhatók meg, egyéb részletekben pedig még sokkal közelebb is áll a mintaképhez, mint a budapesti példány. (Pl. a jobboldali háttér angyalainak szárnyai stb.) Mindössze a relief alakjának megváltoztatása miatt a háttér istállórom-architektúra jelzésében, az egyes építészeti elemek összehajlásában van némi módosulás. A főcsoport egészében szintén sokkal többet őrzött meg a térbe helyezettség, egymás mögöttiség érzékeltetéséből, mint Múzeumunk példánya, síkba széthúzott egymás fölé és mellé helyezett alakjaival. A budapesti domborműnek ezek a jellegzetességei viszont sokkal inkább párhuzamosak a következő példányéval, egy XVI. századi német ólomreliefen a berlini múzeumban (28 kép). 8 A középháttér két állatterelő pásztorának ábrázolásán kívül főleg az egész csoportnak szélességbe húzott jellege egyezik meg a mi példányunkkal. Az egyes alakok között több a szabad tér, a jelenet levegősebb, lazább, mint a metszeten. Technikai kivitelben azonban a pesti a méretben közelebb álló lőcsei epitáfiummal együtt erősebben plasztikus, fény-árnyékhatásokkal kiemelt formákat alkalmaz, míg a berlini plakett lapos dombormű, a háttérben szinte csak az alapba karcolt körvonalakkal, alig kiemelkedően jelzi az alakokat. A lőcsei epitáfium mesterét a keret motívumaiból következtetve a szepesszombati id. Gross Pál személyében vélik megtalálni. 9 Igen valószínű, hogy a Szepességen működő id. Gross Pál, a hasonló nevű, szintén szobrász fiával együtt a XVI. század második felében Boroszlóban élt Friedrich Grossnak, illetve ugyancsak szobrász fiainak a leszármazottja. A kompozícióátvétel családi hagyomány lehetett már a szepesszombati mester számára, mert Friedrich Gross Boroszlóban az Elisabeth-Kirche Uthmann epitáfiumán az Ezekiel-látomás jelenetéhez mintaképül az ugyanott levő, Floris-körből származó festményt választotta. 10 Igen jellemző azonban, hogy amikor az eredeti elgondolás és a domborműves kivitel közé nem iktatódik metszet, a relief mintaképéhez viszonyítva sokkal erősebb változtatásokra kényszerül. A lőcsei epitáfium mestere külső stílusjegyekből következtetve teljesen a Szt. Jakab templom szószéke mesterének hatása alatt állt, azaz Kolmitz Kristóf követője volt. Az 1620-as években készült szószék viszont egész felépítésében és díszítésének stílusában sziléziai, meg északnémet mintákhoz igazodik (Boroszló, Magdalenenkirche 1579—80. Fr. Gross ; Magdeburg dóm 1595—97. Chr. Kapup stb. 11 ). A lőcsei művészG Thiem e-B e c k e r : Alig. Lexikon der Bildenden Künstler. XXV. Leipzig, 1931. 526. ' D i v a 1 d K. : Szepes vármegye művészeti emlékei. III. Bp., 1907. 53. 49. kép. 8 Ólom, 191x153 mm, Lt. sz. J. 5773. — V ö g e, W. : Königliche Museen zu Berlin. Die deutschen Bildwerke und die der anderen Cisalpinen Länder. Berlin, 1910. 284. No. 815. Taf. XXVI. 9 S c h ü r e r, O.-W i e s e, E. : Deutsche Kunst in der Zips. Brünn, 1938. 86. 212. 10 Nickel, W. : Die breslauer Steinepitaphien. Strassburg,1924. 14. Taf. V. "Mayer, H. : Deutsche Barockkanzeln. Strassburg, 1932. 32 sk. 36. Taf. III.
