Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)

PIGLER ANDOR: Két apotheosis a XVII. századból

Vecchio két (csaknem azonos) Házasságtörő nő képe is, a leningrádi Eremitage és a római Capitoliumi múzeum 5—5 alakos festménye.

16 Palma a házasságtörő nőt és a vádló farizeust jobban az előtérbe hozza, fejük vonalát lejjebb helyezve megbontja a korábbi, szigorú isokephaliát. Végső soron ehhez a példához igazodik Rocco Marconi; a budapesti és a Corsini gyűjteménybeli Házasságtörő nő képen Palma közvetlen hatása érezhető, a nőalak, Krisztus és az éles profilban ábrázolt, szakállas és kopasz farizeus Pálmánál is szerepelt. A század húszas éveitől, mindenekelőtt Tizian hatására az Adultéra ábrázolásokon is új szemlélet, új szerkezeti elvek érvényesülnek. A statikus, Santa Conversazione jellegű felépítés helyébe mozgalmasság, cselekmény, dráma lép, a szimmetrikus elrendezés felbomlik, mint pl. a Tiziannak tulajdonított bécsi képen.

17 Az új megoldásokat Rocco Marconi már nem veszi át, csak a nyugtalanabb kivitelezésben, gazdagabb felülethatásokban jelentkezik a változás késői, érett alkotásain, a Pal. Reale vagy a richmondi Cook-gyűjtemény képén. A fennmaradt emlékek s az életrajzi adatok tanúsága szerint Rocco Marconi kevés egyéni invencióval rendelkező, epigon festő volt. Pályafutását Giovanni Bellini tanítványaként kezdte, a források Giorgionét és Pálmát is mestereként említik. 1504-ben már mint festő szerepelt, 1517-ben a velencei festőcéh sindacója lett s 1529-ben halt meg.

18 Korai művein (Strassburg, Madonna gyermekkel) G. Bellink utánozza, a későbbiekben •—• mint a Házasságtörő nő képeken is láttuk — leginkább Palma Vecchióhoz közeledik. Motívumokat, típusokat, mozdulatokat (gesztusokat) azonban más festőktől is gyakran kölcsönvett, a már kialakított szerkezeten keveset változtatott, megelégedett az egyszer már alkalmazott és bevált megoldások ismétlésével, variálásával. GARAS KLÁRA KÉT APOTHEOZIS A XVII. SZÁZADBÓL Az olasz művészet beáramlását a Habsburg-birodalomba a XVII. században versenytárs nem hátráltatta, s Ausztria ebben a vonatkozásban szinte tartománya volt Itáliának. Egészen másként alakult a helyzet a következő században. Jóval előbb, mint Bécs szellemi életének egyéb területein, a festészetben és szobrászatban erős francia befolyás indult meg. Ennek az utóbbinak jelentőségét példázza az a körülmény, hogy a kor legnagyobb osztrák szobrászának, Georg Raphael Donnernak művei között is akad olyan, a bécsi udvarral kapcsolatban készült alkotás, amely a Coustou-testvéreknek röviddel előbb keletkezett, s főleg a Napkirályt dicsőítő alkotásaival vállal közeli rokonságot.

1 Mikor kezdődött ez a nagyfontosságú és a magyarországi művészet története szem18 G o m b o s i, Gy.: Palma Vecchio. Stuttgart-Berlin, 1937. 17 A Tiziannak tulajdonított bécsi kép egy három alakos változata a bp.-i Szépművészeti Múzeumban (Ltsz. 51.2970, Tiziano utánzója, vászon, 53 X 63 cm, a budapesti Ráth György, a. e. bécsi Koller gyűjteményből.) A kompozíció a legteljesebb alakban Van Dyck egy rajzán maradt fenn. Expos, de dessins et estampes. Anvers, 1927. 11. No 30. 18 L u d w i g, G.: Archivalische Beiträge zur Geschichte der venezianischen Malerei. Jahrbuch der k. Preussischen Kunstsammlungen. XXVI. 1905. Beiheft 137. 1 B r i n c k m a n n, A. E.: Belvedere. 1924. 142. P i g 1 e r, A.: Georg Raphael Donner. Leipzig u. Wien, 1929. 48, 49.