Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)

BALOGH JOLÁN: Árpád-kori szobrokról. I. Kőfej a Dunából

ÁRPÁDKORI SZOBROKRÓL I. Kőfej a Dunából Évtizedekkel ezelőtt Vácott a Dunából hatalmas kőfejet húztak ki, amely utóbb a helybeli Múzeumba került

1 és ott mint római munka volt kiállítva. Az életnagyságon felüli if jú-fej (7—12. kép) azonban semmiképen sem kapcsolható Pannónia római-kori emlékeihez és nem is provinciális darab. Jóllehet töredék, és a Duna hordalékjától megkopott, mégis egészen különleges szépséget sugároz. Rendkívüli méretei, a boltozatos koponya hatalmas tömege, a síkszerűen megmintázott arc szigorú frontalitása monumentális erővel hatnak. A tágra nyílt nagy szemek, a távolba fúródó tekintet pedig szinte átvilágítja az arcot, amelyet kalligrafikus vonalrendszerbe rögzített haj foglal keretbe. Monumentálisan egyszerű, mégis keresetten előkelő stílus, nagy kifejező erő alig jelzett formákon keresztül, ezek a fej jellegzetességei. A nagy stílus mögött nyilvánvalóan nem mindennapi tehetség és nagy szobrászi kultúra rejlik. Á fej semmiképpen sem az antik szobrászat hanyatló korából való, hanem ellenkezőleg a középkori szobrászat kialakulásának az idejéből. A fejen két olyan részlet található, amelynek segítségével megkísérelhetjük kor- és stílus-meghatározását:

2 az egyik a szemek, a másik a haj mintázása. A szemek mintázása kettős korvonallal és lapos szemgolyóval, amelyet esetleg még a pupillák körvonalas jelzése élénkíthetett,

3 a síkművészetek hatását viseli magán. Koraközépkori miniatúrákon (VIII—IX. század) találhatunk olyan szemeket,

4 amelyek pusztán egyetlen, de hatásosan meghúzott körvonalból és a pupillából állnak. Szobrászi áttételben a körvonal megkettőződött és plasztikussá vált. Ebben a formában ez a sajátságos abstrakt, de igen kifejező szemjelzés úgyszólván a VIII. századtól a XII. század közepéig él az európai szobrá1 Vác, Múzeum. Lt. sz. 5358. 29. Mérete: 24 cm magas a fejtetőtől a nyakig, 29 cm magas a fejtetőtől az állig. Anyaga: homokkal kevert harmadkori mészkő, ú. n. Lajta-mészkő, amely hazánkban többfelé található. (M. Földtani Intézet közlése.) Állapota: a fej alján szabályosan kivájt négyszögletű mélyedés, amely a fej és a nyak, illetve a törzs összeillesztésére szolgálhatott; az orrán zúzódás; baloldalt kisebb kagylószerű kitört rész; több helyütt kopások, horzsolások. Proveniencia: a Duna medréből halászás közben húzták ki. Irodalom: Tragor I.:A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma. Vác, 1912 . 100. 1. 187. sz. (Művészietlen provinciális munka a római uralom idejéből. Provenienciájának közlése.) 2 A következő jegyzetekben felsorolt analógiák természetesen a legtávolabbról sem lehetnek kimerítőek. Csak annyit van módomban felsorolni, amennyi számomra a budapesti könyvtárakban elérhető volt. Nehezítette a dolgot az is, hogy a különféle kiadványokban közölt reprodukciók jórésze nem alkalmas az ilyen apró részletformák megfigyelésére. 3 A szemgolyón törések láthatók, de a kopottság miatt nem állapítható meg, hogy vájjon ezek pupilla jelzések voltak-e, vagy csak utólagos sérülések. 4 Cutbrecht evangeliarium. VIII. század. Bécs, Nationalbibl. Cod. lat. 1224. (Hermann, I.H.: Die frühmittelalterlichen Handschriften des Abendlandes. Leipzig, 1923. Taf. XVII. — Die illuminierten Handschriften der Nationalbibliothek in Wien. Bd. L); Gudohinus evangeliarium. VIII. század. Autun, Bibl. Municipale. (H a u 11 m a n n, M.: Die Kunst des frühen Mittelalters. Berlin, 1929. Taf. 274.); Evangeliarium. VIII. század. Trier, Domschatz 61. (Zimmermann, H.: Vorkarolingische Miniaturen. Berlin, 1916. IV. Taf. 264.); S. Gregorius Na^ian^enus: Opera. XI. század, Bruxelles, Bibliothèque royale. Ms. IL 2570. (G a s p a r, C. - L y n a, F r. : Les principaux manuscrits à peintures de la Bibliothèque Royale de Belgique. Paris, 1937. Pl. XL); S. Augustinus: Opera. 1100 körül. Bruxelles, Bibl. Royale. Ms. 10791. (G a s p a r - L y n a: op. cit. Pl. XIII. a.)