Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy attikai „olpé”
A sepulchrális szövegeket át meg átjárja a teremtésmithologia, melyekben az elhunyt közvetlen kapcsolatba kerül e mithologia számos variánsával. Különösen sok szó esik a Tojásban felragyogó halottról a T3 st3-ban (Halottak Birodalma), 21 de megjelenik a Tűz-, illetve Lángszigeten is, 22 amely a teremtés egyik színhelye, 23 ahol Ré született. Meglátja Rét az Újév (a teremtés) ünnepén, 24 amint bejárja a Tűzszigetet, azonosul az Osvízzel, 25 és a teremtő istennel együtt teremt. 26 Geb és Nut elválasztásának ábrázolása a koporsókon a XXI. dinasztia idején kezdődik, amikor nagy számban jelenik meg a tető oldalain, más jelenetek közé beiktatva. 27 A töredék közeli analógiáját a leideni gyűjtemény 28 egyik koporsójának oldalán találtam meg (2. kép), amely kivitelében — amennyiben ezt fényképről eldönteni lehet —- gondosabb, noha a rajz finomsága nem éri el a budapesti töredék színvonalát. Keletkezési ideje a feliraton szereplő név és az ikonográfiái vizsgálat alapján az Újbirodalom végére —- a XXII. dinasztia korára tehető. VARGA EDITH EGY ATTIKAI „OLPÉ" Az Apponyi-gyűjtemény anyagával került az O. Szépművészeti Múzeumba egy feketealakos edény, amely nem egy szempontból érdekes képviselője az attikai késő-feketealakos vázafestészetnek 1 (3—-5. kép). A 22,2 cm magas edény talpkorongon áll; a korong fölül alig domború, fölső széle élben törik meg; alja is csaknem teljesen sima, enyhén konvex, közepén mintegy másfél cm átmérőjű nem-homorú kerek bemélyedéssel. A kissé körtealakú, karcsú edénytest kontúrja az aljától kiszélesedve egyetlen töretlen, ívelt vonalban megy a nyúlánk nyakon át a szájig. Itt barázdával is elválasztott, körben kiszélesedő szájnyílásban végződik, amelyen nincs kiöntő; hátsó részéhez, két oldalán a peremen két kis kiugróval, szalagfül csatlakozik, amely alig valamivel emelkedik a szájmagasság fölé s egyszerű, enyhe ívben megy a has legnagyobb szélességéig, ott nő össze az edénytesttel. 21 HK. XXII. — Gauthier, H.: id. m. 41044 = 49., 41046 = 86., 41047 = 133. 22 V. ö. K e e s, H. : Die Feuerinsel in den Sargtexten und im Totenbuch. ZÄS, 78. 1942.49. — A teremtésben szereplő fény —• illetve lángszimbolummal kapcsolatban lásd WessetzkyV.: Lustrum és egyiptomi fényszimbolika. Antik Tanulmányok. 1955. 1—3. sz. 23 Gauthier, H.: id. m. 41046 = 104. 24 Lefèb vre, G.: id. m. IL Inscr. 82a., 126. 25 Gauthier, H.: id. m. 41046 = 109. 26 „Kijövök veled a Vízből, kijövök veled a Fészkedből." Pap. Mag. Harris, VI. 10. 27 R u s c h, A.: id. m. 40. (Leiden, No 61027, 61030, 61032.) 28 B o e s e r, P. A. A.: Beschreibung der Ägyptischen Sammlung des Niederländischen Reichmuseums der Altertümer in Leiden. Mumiensärge des Neuen Reiches, II. I — X. Tábla. — 1. m. Schmidt. V.: Album til Ordning af Sarkofager, Mumiekister, Mumiehylstre o. lign. Kobenhavn, 1919. No 684, 711. — C h a s s i n a t, É.: La seconde trouvaille de Deir el-Bahari. (Sarcophages) I. Cat. Gén. des Antiqu. Ègypt. du Musée du Caire, 1909. Fig. 26. — D a r e s s y, G.: Cercueils des cachettes royales. Cat. Gén. des'Antiqu. Egypt, du Musée du Caire, 1909. Pl. XXXVII. 1 Eddigi egyetlen említése: Oroszlán-Dobrovits, Antik kiállítás, Vezető. (Bp. 1947. 40, no, 27 („Herakles és a marathoni bika", ,,5. sz. eleje"). — Lt. sz. 51.17. Kiegészítés egy csaknem teljesen körbe futó sáv az edény legnagyobb szélességénél (a kiegészítés bemélyített körvonalai és világosabb tónusú festése a képen világosan mutatja, mennyi a képmezőből az eredeti), kisebb részek a szájperemen. Több darabból összeragasztva; az átfestések le vannak tisztítva.
