Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy attikai „olpé”
Az edényt, belsejét és a talp alját kivéve, fekete máz fedi, a nyak belső részét is. Ebből van kivágva a főoldalon a feketealakos díszítésre szánt rész. A szájperemen sakktáblaminta van, alatta a nyakon ugyanilyen szélességben fekvő borostyánág tíz levéllel, a levelek közt négyes pontcsoportokkal és alulfölül két levél közt egy nagyobb ponttal. Ettől csak két vízszintes vonallal elvágva, egyébként a válldísz képmezőjét folytatva, következik a főjelenet: Héraklés megfékezi a krétai bikát. A hős az állat mögött áll, s kezével hátulról ragadja meg a bika szarvát. Héraklés ekkor már kanonikussá vált attribútumaival: a fejére húzott oroszlánbőrrel, szakállasán van ábrázolva, vállán tegezzel; a bika bal mellső lábát felemeli. A képmezőben, az attikai feketealakos vázákon a 6. század utolsó tizedében elterjedő szokás szerint, a jelenettel semmiféle kapcsolatban nem álló borostyánágak vannak, 2 amelyek itt aligha Héraklésnek a Dionysos-körrel való egyébként jól ismert kapcsolataira utalnak. Fehér színt sehol nem alkalmaz a festő, vörössel csak a képen kívül van két vonal festve, egyik közvetlenül a kép alatt, másik a talpkorong szélén fut körbe. Feltűnő a vörösalakos vázafestészetben szokásossá váló reliefvonal alkalmazása valamennyi borostyánágon a képmezőben, a kép fölötti fekvő borostyánágon és a levelek szárán, továbbá a képet és a mintákat két oldalt keretező kettős vonalnál és a nyak borostyánágát alul-fölül keretező vonalaknál. Ezek a határoló vonalak kissé a mázba is beleszaladnak s itt is jól kivehető relief-vonal jellegük. A járulékos színekkel szemben feltűnően kedveli a festő a bekarcolt belső részleteket. Nemcsak konvencionális belső vonalak (kettős szem-karika, izmok, ízületek, arcrészletek) vannak viszonylag gondosan rajzolva, hanem más, további részletek is, mint az oroszlánfej, az oroszlán testén a szőr „idézőjel"szerű jelzése, a hajcsomók a bika homlokán, szőrcsomók a lábán, a szálak a farka végén, nyakán a bőr ráncolódásai. Ezek a bekarcolt vonalak nem mindig biztosak, így Héraklés jobb alsó karjának vonala és a bika szügyének vonala utána van húzva. A bika első részén félkörívben zöldesszürke elszíneződés látszik, amely Héraklés ballábára is átterjed, az edény fülén hátul pedig vörös folt van, nem tudni, hogy a festés vagy az égetés hibájából-e. 3 Nyilván a kemencében történt az a két horpadás, amely a váza két oldalán, a fül közelében látható. A forma, amelyet az oinochoé többi típusától kétségtelenül minden antik terminológiában gyökerező alap nélkül szoktak más hasonlókkal együtt az eredetileg nem egy bizonyos edényformára vonatkoztatott és valószínűleg nem is attikai olpé elnevezéssel megkülönböztetni, 4 egyike azoknak, amelyek a későfeketealakos vázafestészetben a vörösalakos technika megjelenésekor tűnnek fel, válnak népszerűekké s nem is veszik át őket a vörösalakos vázák mesterei. A fenti olpé-formának 5 sincs a vörösalakos vázák közt pontos megfelelője, kivéve a Goluchow-festő két darabját; 6 ezek is a vázaforma kialakulásának idejéből, az 530 körüli évekből valók, a vörösalakos vázafestészet legkezdetéről. A forma tulajdonképpeni virágkora pedig a század következő 2 H asp eis, C. H. E.: Attic Black-Figure Lekythoi. (Paris 1936) 49, 3. j. 3 V. ö. R i c h t e r, G. M. A.: BSA 46 (1951) 144—6. 4 P o 11 i e r: DS s. v., IV. 172; Pf u h 1: MuZ I. 303; Richter-Milne: Shapes and Names of Athenian Vases (New York 1935) 18—9; L u 1 1 i e s : RE XVII. (1937) 2235. 5 C a s k e y, L. D.: Geometry of Greek Vases (Boston 1922) 136; R i c h t e r-Milne: id. m. fig. 115. 8 B e a z 1 e y, J. D.: Greek Vases in Poland (Oxford 1928) 11.
