Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A Majewski-festő egy új vázája
Jóval nehezebb kérdés a csoport korának és keletkezési helyének a meghatározása. Az előbbihez a rajz stílusa kevés támpontot nyújt ; az edényforma sem sokkal többet. Mindenesetre az edény a fülek alatt kissé kiöblösödő formája miatt a 4. század második negyedénél nem korábbi, s az alján elkarcsúsodó test, a magas, alul lépcsős talp és -a festés módja minden valószínűség szerint a 4. század utolsó negyedére utal, 16 de semmiképpen sem a 3. század második felére, ahogy még Macchioro tartotta. 17 Ami a vázák művészettörténeti helyét illeti, kétségtelen, hogy a Majewski-festő nem tartozott a vezető itáliai mesterek közé. Az is nyilvánvaló, hogy az általános gyakorlatnak megfelelően egyes darabjai közt igen nagy minőségbeli különbség van, és a festő megítélésében nem szabad a varsói vagy a capuai darabból kiindulni, sokkal inkább a joggal híressé vált londoni, és a budapesti kratér A. oldalából. Macchioro «végso hanyatlast» emleget 18 , Beazley pedig a «barbarizalt» jelzőt sem tartja túl keménynek a csoporttal kapcsolatban. A két említett kép nézője azonban szívesebben csatlakozik Tillyard véleményéhez, aki felismerte a londoni kép vitalitását és humorát, és jól határozta meg belőle kiindulva a Majewski-festő helyzetét a késő-délitáliai vörösalakos vázafestészetben : «Talan nyers és primitív, de sokkal jobb, mint az attikai munkák élettelen reminiszcenciái)), 19 amelyek oly gyakoriak ebben a vázafestészetben. Mindez önkénytelenül is elvezet a mester lokalizálásának kérdéséhez. Kétségtelen, hogy vázái erősen elütnek a campaniai műhelyek szokásos darabjaitól s nem kapcsolódnak közvetlenül az attikai vörösalakos vázafestészet hagyományához, amely a délitáliai műhelyek túlnyomó részében uralkodik. Hogy ebből a mester nem-görög voltára lehet-e következtetni, mint Beazley felveti, azt persze nehéz eldönteni. Mindenesetre volt a görög vörösalakos vázafestészetnek egy nemattikai ága is, amely igen jellemző, az attikaiaktól lényeges vonásokban elütő, de éppen a Majewski-festő vázáival sokban rokon vázákat produkált : a boiótiai. 20 A londoni váza nyers humora a feketealakos Kabirion-vázákat idézi, s a boiótiai vörösalakos vázafestészet alakjainak az attikaiaknál keményebb, szögletesebb körvonalai, a tér és volumen érzékeltetése iránti bizonyos fokú közömbösség, a kontúrvonalak nagy jelentősége, a belső rajz dekoratív jellege is mind olyan tulajdonságok, amelyek a Majewski-festő vázáira is érvényesek, bár a boiótiai vörösalakos vázák és a Majewski-festő működése közt eltelt legalább fél évszázadban széles körben elterjedtek az 5. század végi nagyfestészet vívmányai, s ez megérzik pl. a budapesti kratér alakjain alkalmazott rövidüléseken is. Thébainak, a boiótiai vázafestészet fő központjának i. e. 335-ben Nagy Sándor által történt lerombolása után művészei szétszéledtek a görög kultúra iránt fogékony világban, 21 így a Tanagrák művészetét is ők vihették magukkal Alexandriába, 22 s a délitáliai vázafestészetben nem egy hasonlóság van jellegzetesen boiótiai vonásokkal. Mindez arra mutat, hogy legalább is a lehetősége nincs kizárva annak, hogy éppen a Majewski-festő működése idején boiótiai mester folytatta munkásságát 16 V. ö. S c h e f o 1 d,. K. : Untersuchungen zu den kertscher Vasen (Berlin— Leipzig 1934) 138; Robinson, D. M. : Excavations at Olynthus, part XIII. Vases found in 1934 and 1938 (Baltimore 1950) 205—6; Ure, A. D. : A JA 57 (1953) 247. 17 RM 1912, 188. 18 U. o. 176. 19 1. m. 20. 20 A boiótiai vörösalakos vázafestészetröl összefoglalóan : Lu llie s, R. AM 65 (1940) 1—27. A Kabirion-vázákról Bruns, G.: Das Kabirenheiligtum bei Theben I. (Berlin 1940)81 —128. 21 V. ö. Diodor. XVII. 14, 4—5. 22 Kleiner, G. : Tanagrafiguren (Berlin 1942) 43, a korábbi irodalommal.
