Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A Majewski-festő egy új vázája

A többé-kevésbbé népes korábbi és későbbi campaniai vörösalakos csoportok között ő állított először egymás mellé három vázát, amelyeket egy kéztől származtatott és mesterüket az egyik váza lengyel gyűjtőjéről Majewski-festőnek nevezte el.

9 Ennek az eddig ismert anyag alapján nehezen megfogható mesternek egy vázája került az O. Széchényi Könyvtár Apponyi-gyüjteményéből 1947-ben az O. Szépművészeti Múzeum antik osztályára.

10 Az egyenetlenül formált peremű harang-kratér legnagyobb magassága 34,6 cm, a száj átmérője 32,2 cm, a talp magassága 4,8 cm; anyaga olykor lilás színben játszó sárgásvörös agyag, amely néhol a campaniai vázáknál általánosan ismert módon megrepedezett. Az ábrázolás az A. oldalon (2. kép) balra lépő ruhátlan ifjú, mindkét kezében felemelt strigilis ; testén a belső rajz olykor durva vastagságú, olykor alig láthatóvá hígított vonalai mellett a végtagok hajlataiban s máshol is páros vonalkák vannak. Hogy az ifjú győztes atléta, azt a mögötte lépő szárnyas Niké-alak bizonyítja, felemelt jobbkézzel, leengedett balkezében koszorúval. Öltözete «peplos», alsó szegélyén «futó kutya» motívummal, és ugyancsak díszes, rövid apoptygma ; nyakában nyaklánc, haján fej kötő, amely szokás szerint csak a homlok, illetve a halánték táján, továbbá a feje búbján hagy szabadon néhány fürtöt. A B. oldal (3. kép) főalakja balra vágtató lovas harcos köpenyben, lándzsával. Előtte nőalak halad, hosszú chitonban, a chiton alján «futó kutya» motívummal, fölül elmosódó dísszel; a nőalak hajában a túloldali Nikééhez hasonló fejkötő van s ugyancsak nyakláncot visel. A két fül alatt azonos díszítő motívum (4. kép) : egy-egy «palmetta-lant», magas (az egyik oldalon vízszintes vonalakkal díszített) oltár-alakú talpon, két oldalt S-alakú sima spirális-indával ; ezeknek tövéből 2—2 spirálisban végződő mellékinda indul ki, a délitáliai vázafestészetben gyakori szár nélküli virágokkal, amelyeknek teljesen laposra stilizált, bár a perspektivikus ábrázolás emlékét, ill. ismeretét mutató alakja arról a 4. századi törekvésről tanúskodik, hogy «legalább a díszítésre lefoglalt felületet mentsék meg a háromdimenziósság általi felbontastol».

11 A palmetta és a «lant» ágai között bántó üresség van, ami igen szokatlan a fenti okokból a fülek alatt minden üres tér teljes kitöltésére törekvő délitáliai vázafestészetben. A jeleneteket fölül, az edény külső peremén, a két fül fölött megszakadó fekvő babérág zárja le, levelei közt igen hanyagul odavetett 3—4 pontból álló csoportokkal. Az edényperem belső részén, a profilált talp felső részén és kiugró aljának tövében vörösen hagyott sáv; az ábrázolások alatt is vastag vörös sáv, benne fekete vonallal. Reliefvonalakat nem használt a festő. Az edénynek a Majewski-festő műhelyéhez tartozását legszembetűnőbben a lovas alakja mutatja, amely pontosan azonos a csoport leghíresebb darabjának, a londoni kráternak B. oldalán láthatóval (5. kép);

12 ez a lovas-alak a ló hasonló mozgásával ismétlődik a Majewski-festő varsói névadó skyphosának

13 mindkét, a capuai kratér

14 egyik oldalán, míg a másikon hasonló tartású, lpvas nélküli szárnyas ló látható.

15 «I. m. 102—3. 10 Lelt. sz. 51.90. — Eddigi egyetlen említése: Oroszlán Z. — Dobrovits A.: O. Szépművészeti Múzeum, Antik kiállítás. Vezető (1947) 50, no. XXVI. «Alsó-Itália». 11 Jacobsthal, P.: Ornamente griechischer Vasen (Berlin 1926) 204. 12 Tillyard no. 329 és Pl. 43 (innen a 4. kép, amelynek megszerzéséért J. Frelnek mondok ez úton is köszönetet). 13 Bernhard, M.: Wazy greckie w Múzeum im. E. Majewskiego w Warszawie. Varsó 1936, pl. 12: Skyphos czerwonofigurowy wzbiorach E. Majewskiego w Warszawie. Przeglad Hist. 1936, 379—394, 2. tábla, (nem tudtam hozzájutni); Be az le y i. m. 103 fig. 18. 14 CV Museo Campano I. tav. 38, 5. 15 U. o. tav. 38, 2.