Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)

Balogh Ilona: Római fametszetek a XV. század végéről

az alakok szimmetrikus egymásravonatkoztatásával alakult ki a harmonikusan szép kompozíció, amelyben új motívum a guggoló poroszló genreszerűen megfogalmazott, kontraposztikus alakja. Hasonló motívumokat Mantegna és Antonio Pollaiuolo Szent Sebestyén-kompozícióiban

9 találunk. A fürtös hajú, szép ifjúként ábrázolt Szent Sebestyén lágy sentimentotól áthatott, kiegyensúlyozott alakja viszont határozottan Peruginora

10 utal. A két elpusztult falfestményen általában a 80-as évek folyamán Rómában dolgozó nagy festők hatása tükröződött. Nem kevésbbé jellegzetesek magának a metszetnek stílussajátságai. Különösen a faerezésre emlékeztető, vonalas háttér, amelyre illuzionisztikusan vannak ráhelyezve az egyes ábrázolások. Ilyenfajta háttér előfordul firenzei, bolognai és velencei metszeteken. De míg a firenzeiek

11 ezt a motívumot egyszerűen csak intérieurök háttérfalaként és talajjelzésre használták, a bolognaiak

12 és velenceiek

13 ugyanolyan illúziónisztikus módon alkalmazták, mint lapunk római metszője. Ebben a sajátos háttérkezelésben feltétlenül felsőolasz hatást kell látnunk, aminthogy az illuzionisztikus törekvések általában a felsőolasz festészetre jellemzők. A metszet másik jellegzetessége az alakok rajzában mutatkozó erős plasziticitás, nagy fény-árnyék ellentétek, amit a művész a feszesen meghúzott körvonalak mentén sűrű, vonalas árnyékolással ér el. Ez annál feltűnőbb, mert a XV. századi olasz fametszetek általában vagy körvonalrajzok, vagy festői hatásokra törekvő árnyalást mutatnak. Ez a sajátos plasztikus metszetstílus talán bizonyos fokig Mantegna rézmetszeteinek

14 hatása alatt fejlődött ki, amelyeken hasonló vonalas technikát láthatunk — természetesen sokkal fejlettebb és biztosabb formában. A metszet gótikus feliratai xylografikusan készültek, de bizonyára valamelyik római nyomda ismert betűtípusait akarta velük utánozni a metsző. Amennyire ilyen természetű xylografikus nyomtatványnál megállapítható, még legközelebb állnak Stephan Plannck betűtípusaihoz.

15 A római nyomdák ebben az időben túlnyomórészt német

16 kézben voltak és gótikus betűket használtak. A gótikus betűtípusokat Olaszországban éppen a német nyomdászok tették divatossá. Előfordulnak Itáiiaszerte még olasz nyomdászok kiadványaiban is. Metszetünk a gótikus feliratok ellenére is feltétlenül olasz kéztől származik. Ezt bizonyítják fentemlített stílussajátságai, amelyek élesen elütnek a Rómában dolgozó német és németalföldi fametszők illusztrációitól (Johannes de Turrecremata : Meditationes, Ulrich Han 1407; Ochsenbrunner: Priscoum Heroum stemmata, Johannes Besicken, 1494; Cantalycius : Summa artis grammatices, Johannes de Besicken és Sigismundus Mayr, 1494; Dali: Passione di Cristo, Jobannes de Besicken és Martinus de Amsterdam, 1500; Mirabilia Romae különféle kiadásai). Az emléklap az 1490-es években készülhetett;

17 a festmények, amelyeket reprodukál, a 80-as évek művészi irányzataihoz kapcsolódnak. De a faerezésre emlékeztető 8 Knapp : Op. cit. S. 26; Hadeln : Op. cit. Taf. II. 2. 10 Bombe, W. : Perugino. Stuttgart, 1914. S. 4, 9, 13, 28, 30, 31, 48, 130, 155, 173. 11 Kristeller, P. : Early florentine woodcuts. London, 1897. p. 110. etc. 12 Kristeller, P. : Die italienischen Buchdrucker- und Verlegerzeichen. Strassburg, 1893. S. 2. Nr. 6-7. 13 Prince d'Essling : Les livres à figures vénitiens. I. 2. Florence — Paris, 1908. p. 495; II. Florence-Paris, 1909. p. 83. 14 Knapp : Op. cit. S. 138, 143. 15 Catalogue of the books printed in the XVth century now in the British Museum. Part. IV. London, 1916. Pl. IX. 95 G. (Turrecremata: Meditationes. 1498.) 16 Haebler, K. : Die deutschen Buchdrucker des XV. Jahrhunderts im Auslande. München, 1924. S. 89-103. 17 Az 1490-es években, a feltevések szerint 1493-ban, jelent meg Rómában nyomdász és év megjelölése nélkül Joh. Ant. de Sancto Georgio ,,Jommentaria super decretum" c. munkája, melyet Mária koronázását ábrázoló nagy fametszet díszít. (Monumenta Typographien. Veröffentlichungen der Gesellschaft für Typenkunde des XV. Jahrhunderts. Jahrg. XXIX —XXX. Leipzig, 1935 — 36. Taf. 2186.) A metszet egyes alakjain (Szent Lukács, Sz. Ágoston) hasonló árnyalást, a kontúrok mentén haladó vonalkázást látunk,