Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)
Balogh Ilona: Római fametszetek a XV. század végéről
hatter is, amennyire megállapítható, a 90-es években divatozott. Lehetséges, hogj^ a fametszet éppen a falfestmények befejezése alkalmából készült, a régi zarándokhelyek új kegyképeit népszerűsítette. Fametszetünk az eddig ismeretes, gyérszámú római metszetanyagban kiváló helyet foglal el. Rómából különálló fametszetet eddig egyáltalán nem ismertünk, csupán néhány illusztrált könj^vet 18 és a mi darabunk műfajánál fogva is, mint az egyik főbazilika zarándok-emléklapja egészen új világításba helyezi a római fametszés irányait. Bizonyára a többi római zarándokhelyeknek, bazilikáknak, nevezetes templomoknak is voltak hasonló, fametszéssel olcsón előállított emléklapjai. Az ilyen rendkívüli rongálódásnak kitett lapok azonban csak ritka kivételképen vészelik át a századok viszontagságait. A S.Sebastiano-é szerencsésen fennmaradt, és érdekes, szép emléke nemcsak az ősi bazilikának, hanem a renaissancekori Rómának is. II. A múzeumi darabunkra jellemző plasztikus metszetstílussal éppen ellentétes, tisztára festői hatásokra való törekvés nyilvánul meg Castriota György kitűnő profilarcképén, amely Barletiusnak História Scanderbegi c. könyvében jelent meg. Fz a mű eddig csak a későbbi, évszám nélküli római kiadásból volt ismeretes és ezt 1508 köré keltezték, 19 tehát az ősnyomtatványok korából már kiesett. Ezért Barletius munkája a Gesamtkatalog der Wiegenclmcke-ban egyáltalán nem is szerepel. A budapesti Egyetemi Könyvtár tulajdonában van azonban egy 1493-as példány (Inc. 465.), amely kétségtelenül az eddig ismeretlen első kiadásból való. Az 1493-as évszám a metszetarcképen is látható, de maga a kolofon 20 is mindent kétséget kizáróan 1493-at tünteti fel a kiadás évének. Eszerint Barletius műve 1493-ban jelent meg elsőízben Rómában a velencei Bernardino de Vitalibus kiadásában. Ezt az első kiadást eddig egy szakkatalógus sem említette, tehát a budapesti Egyetemi Könyvtár példánya unikum. A későbbi, évszámnélküli kiadásban az arcképről az 1493-as évszámot, meg a felső feliratot eltüntették, és a kolofonból is elhagyták az évszámot, azonkívül a fol. CLV11. szokatlanul sűrű szedését a többi lapéhoz hasonlóan egyenletesen megritkították. Egyéb változtatás nem történt, teljesen ugyanazok a metszetek szerepelnek a későbbi kiadásban, mint az 1493-asban. A budapesti unikumnak nagy jelentősége, hogy segítségével ezt a szép kiadványt most már pontosan beilleszthetjük a római ősnyomtatványok sorába, a velencei Bernardinus de Vitalibust 21 pedig a római ősnyomdászok közé. Az ő működése erős olasz, közelebbről velencei ellenáramlatot 23 jelent a XV. századi római nyomdászatban uralkodó túlnyomó német hatással szemben. Szép kiadványa, a História Scanderbegi, tárgyánál fogva a Signoria balkáni kapcsolataira és a törökellenes politikai törekvésekre utal; külső kiállításával, jellegzetesen velencei stílusú fametszeteivel pedig méltán sorakozik a legkiválóbb velencei ősnyomtatványokhoz. A címlap keret-dísze a római történetből vett apró és ügyes jelenetekből van összeállítva, köztük a Romulust és Remust, meg a farkast ábrázoló kép, amely nyilvánvalóan utalás a kiadvány megjelenési helyére. A fol. 1-en találjuk a szerző, mint Múzeumunk metszetén, de nem olyan következetes alkalmazásban. Egyes fejtípusokban (Szent Márk) is mutatkozik némi hasonlóság. Talán volt valami kapcsolat a két fametszet mesterei között. 18 Hind, A. : An introduction to the history of woodcut. London, 1935. II. p. 396-404. 19 Brunet, J. Ch. : Manuel du libraire. Paris, 1860. p. 658; Prince d'Essling : Op. cit. II. p. 526. Nr. 2317. 20 A CL1XX lapon: Impressum Rome per B. V. | A. 0 M. CCCC X C III. 21 Brunet : Op. cit. p. 658; Kristeller : Die ital. Buchdrucker und Verlegerzeichen. S. 132; Funiagalli, O. : Lexicon Typographicum Italiae. Florence, 1905. p. 327, 468, 494; Haebler, K. : Typenrepertorium der Wiegendrucke. Abt. II. Leipzig —New York, 1908. p. 189. Nr. 132; Prince d'Essling: Op. cit. I. 2. p. 439. No. 1157; II. p. 526. No. 2317. 22 Talán ennek a hatása tükröződik a Mária koronázását ábrázoló fametszet (v. ö. 17. jegyzet) velenceies kompozíciójában.
