Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)
Borhegyi István Ferenc: Egyiptomi terrakotta szobrocskák a Szépművészeti Múzeumban
2. Terrakotten. Leipzig, 1924. T. XX, XXIII; Oroszlán Z. : Az O. M. Szépművészeti Múz. Antik terrakotta gyűjteményének katalógusa. Budapest, 1930. S. 105 Nr. 14; Z. Oroszlán : Terrakottenstudien. Oriens Antiquus. Budapest, 1945. S. 100. T. IV. Abb. 2, 4.) 1. Bész. Szürkésbarna agyag. Tollkoronája letört. Hátoldala kidolgozott. M.: 13 cm. Az isten szembenéz, vaskos jobbjában rövid római kardot tart, melyet hiányzó tollkoronája felé emel. 1 Baljában oldalvást tartott hegyes tojásdad pajzsot szorongat. Arca a szokványos Bész arc: tömpe orr, ráncolt homlok, elálló fül. Az arc eléggé elmosódott. A pajszon vörös, a talpazaton zöldes festék-nyomok. Közepes munka. 2. Bész. Vörösbarna agyag. A tollkorona hátsó fele letörött. M.: 15 cm. Az előbbi szobrocskához hasonló. Jobbjában itt is kardot, baljában kerek pajzsot tart. 2 A gondos munka az izomzatot teljes egészében érvényre juttatja. A köldök és a bajusz mintázása figyelemreméltó. 3. Bész. Szürkésbarna agyag. Hátoldala kidolgozatlan. M.: 15 cm. Kezét meztelen vaskos combján nyugtatja. Feltűnő a láb izomzata, a has és a mell kidolgozása. A szobor különben erősen repedezett. Helyenként égésnyomok. 4. Bész fej. Töredék. Barnásvörös agyag. M.: 7 cm. Érvényre juttatja az isten jellegzetes arcvonásait. A pufók arc, a torz mosoly, a tömpe orr, a nagy száj, a felfeléfutó szemöldök s a homlokráncok e töredéken jól megfigyelhetők 3 . 5. Bész-fej mécs alakjában. Szürkésvörös agyag. A tollkorona letörött. M.: 1T5 cm. A mécs, az istenség pufók vigyorgó arca, háromszögalakú talpazaton áll. A spirálisokban csavarodó szakáll szép kidolgozású. A mécs hátán lévő nyílásba helyezték a kanócot 4 . Gyűjteményünk másik igen érdekes csoportja azokból a terrakottákból áll, melyek nyugágyon fekvő, szigorú tartású, kezüket combjukra szorító ruhátlan női alakot ábrázolnak. Sok ilyen típusú figura került elő Naukratisból, Elephantinéből s más egyiptomi lelőhelyekről. Rendeltetésüket illetően eltérőek a vélemények. Kaufmann szerint fogadalmi tárgyak, melyeket gyermekáldásért vagy könnyű szülésért könyörgő nők helyeztek el szentélyekben. 5 Mások viszont Izisz— Aphrodite alakjával azonosítják. De a szigorúan zárt tartás elüt a szokásos Izisz ábrázolásoktól, s inkább azokhoz a túlérett concubina-figurákhoz hasonlít, melyeket az ó-egyiptomiak helyeztek halottaik mellé. 6 Az itt bemutatott anyagon megfigyelhető erőteljes, kihangsúlyozott genitáliák is támogatják ezt a nézetet. Ez az ábrázolás megfelel a keletiek érzéki ízlésének. A halott ugyanis az előírt imák elmondása után továbbra is birtokában marad nemi képességeinek. 7 Másik bizonyíték, hogy egyes típusok fejét kalathos vagy polos 1 Ezt a motívumot később az alexandriai Athena ábrázolások is átveszik. (Sieglin : I. m. S. 16. Abb. 24.) 2 Kaufman szerint a tojásdad pajzsot tartó Bész-típus idősebb (Kaufman : I. m. S. 70). 3 Az archaikus Szilénosz-fej és Bész-fejek közötti hasonlóságról lásd Oroszlán Z.: Az antik terrakotta gyűjtemény katalógusa. Budapest, 1930. o. 44. ábr. 21. 4 E korban díszítették a mécseket Bész fejével. (Perdrizet : I. m. T. XI.) 5 C. M. Kaufmann: I. m. S. 107; H. B. Walter: Catalogue of the Terracottas in the British Museum. London, 1906. p. 257. 6 A. Erman : Die Religion der Ägypter. Leipzig, 1934. S. 243. Abb. 90; Rubensohn : Zeitschrift für ägyptische Sprache und Altertunskunde, 1909. S. 33. Abb. 10. S. 77. 7 Kees : Totenglauben, p. 299 — 301. Izisz a halott Ozirisztől foganja Hóruszt. (Plutarchos: De Isidé et Osiride. LXVIII.) A szent nász ábrázolása: Dendera. IV. 70, 88, 90. Abydosban I. Séti templomában. A halott király erőszakot követ el az istennőkön. (Pyr. 510.) Etruszk sírban, a halottak mint fekete ityphallikus emberkék sáson ülnek az alvilágban. (Weege : Etruskische Maierei. 1921. p. 29-30. Tomba dell Oreo. T. LXIV.) Nem ismeretlen ezen elképzelés a folklóréban sem: indián mesében a halott éjszakánként hazajár feleségéhez. Az Eddában a halott Helgi connubiumot végez feleségével. Izlandi népmesében, élő lánynak halott szerelmesétől születik gyermeke. Továbbá a „Lenore motívum" a halott szerető az életbenmaradottat magával viszi . . . stb. (Nauman : Primitive Gemeinschaftskultur, p. 25, 30, 38; Dobrovits A. : A római császárkori Osiris-vallás megértéséhez. Philologiai Közlöny. Budapest, 1934. 27 — 28. o.)
