Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 1. (Budapest, 1947)
Balogh Jolán: Báthory András Madonnája
De ha az említett részletek tudatos természetmegfigyelés vagy a közvetlen valóságtól befolyásolt öntudatlan művészi látás kifejezései, miként magyarázzuk meg a szobrocska alsótestének teljesen természetellenes, geometrikus megfogalmazását? Már mondottuk, hogy ez a geometrikus megfogalmazású alsótest a szobrocska belső igazságával nincs ellentétben. Másfelől kétségtelen, hogy a szobrocska nem volt önmagában álló alkotás, de csoportozat része. Elhelyezése olyan lehetett, hogy csak a felső része volt jól látható, a többi pedig lényegtelen és elhanyagolható volt. 13 A jobböklön felülről lefelé haladó bevágás azt bizonyítja, hogy az alak valamiféle tárgyat, talán botot tartott. Ennek alapján valószínűleg munkafelügyelöt ábrázolt, aki munkásait gyorsabb tevékenységre buzdítja, nekik utasításokat ad. 14 Ezt a mutatóujj mozdulata is megerősíti. Ez a csoportban való elhelyezés magyarázza meg azt is, hogy miért térhetett el a művész a frontalistástól is: a szobor nem önálló szemléletre volt beállítva, hanem a csoportozat egységes benyomása volt fontos. Kétségtelen, hogy a frontalitás alapvető törvénye maradt az egyiptomi plasztikának. Az az új, ami maradandóvá vált a XII. dinasztia idején a nagy összeomlás tanulságaiból, nem a frontalitás megtörése, de a belső ember, az emberi egyéniség felfedezése volt. A mi kis szobrocskánk is lényegében frontális felépítésű még, do a szigorú frontalitástól való kis eltérések jellemző emlékei annak a küzdelemnek, amely az ellen az uralkodó plasztikai alaptörvény ellen állandóan, de kiváltkép az Óbirodalom bukását követő időkben folyt. 15 Ennek ellenére a frontalitás uralkodó törvény maradt, mert benne nem pusztán művészi tradíció érvényesült, de az egyiptomi életérzés egyik külső megnyilvánulása volt. 16 De mint a tradíció, a kollektív életérzés és a lázadni, felszabadulni igyekvő emberi én örök küzdelmének egyik tanúja válik a mi kis szobrocskánk is minden vallástörténeti és archaeológiai értékén túl becsessé. Dobrovits Aladár BÁTHORY ANDRÁS MADONNÁJA A magyar renaissance első korszakának egyik legjelentősebb szoborműve az ú. n. Báthory Madonna. Kiegyensúlyozott kompozíciója, biztos művészi érzékre valló harmonikus térkitöltése, figurális részleteinek, különösen a koronát tartó, lebegő angyaloknak bája, ornamentális díszítésének finomsága, és nem utolsó sorban gyakorlott technikája jóval túlhaladják az eddig ismert átlagos színvonalat. Nem kőfaragó, hanem szobrász munkája. A mesterkérdés tehát különösen érdekes és fontos, megoldása renaissance szobrászatunk fejlődését is sok tekintetben megvilágítaná. A dombormű nincsen jelezve, de kompozíciója, stílussajátságai, évszámos felirata (1526) határozottan és világosan szólnak, néma beszédjük sok mindent elmond a mű keletkezéséről. A felirat átmeneti jellegű, félig gótikus* félig renaissance betűi félreérthetetlenül tanúskodnak a mester magyarságáról. Ilyen betűket olasz szobrász nem használt. Hazai német mester esetleges feltételezését pedig a leghatározottabban cáfolja a dombormű stílusa, melyben a germán jellegzetességeknek semmi nyoma sincs. A mester tehát magyar. De vájjon hol szerezte olasz iskolázottságát, honnan vette domborműve olasz kompozícióját, motívumait, milyen szálak fűzik hazai renaissance szobrásza tünkhöz? Az angyalok ruhájának ívelten hátracsapódó, vékony, vonalas redői Perényi Imre nádor siklósi címertáblájára (1515—1519) emlékeztetnek, de alkalmazásuk kevésbbé modoros, szebb, nemesebb. A puttók és a Bambino fej típusa, különösen 13 V. ö. Maspero i. m., fig. 166, Breasted i. m. 82 és 84 tábla, Roeder: PelizaeusMuseum 18—19 ábra. 14 Prop. Kg. II. i. h. Breasted, i. h. 82 15 A fontalitás törvényére és az uralma elleni lázadásokra lásd Dobrovits i. m., Bissing i. m. 29 tábla és szöveg, Capart: Monuments Piot XXVI. 47 és kk. o., Bulletin des Musées do France 10e Année, 1938 okt. 129 o. 18 Dobrovits: Föld és egyiptomi lényeg, Sziget I. 1935.
