Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 1. (Budapest, 1947)

Balogh Jolán: Báthory András Madonnája

a hajkezelés tekintetében, a nyírbátori szentségtartó fülke angyalfejéhez kapcsolódik. Az összefüggésből tanítványi kapcsolatra következtethetünk, — annál is inkább, mert a Madonna donátora és a nyírbátori templom legtevékenyebb mecénása ugyanaz a személy, azaz Báthory András. A Madonna mestere a Báthoryak olasz, közelebbről firenzei-toszkán irányú szobrászától kapta művészi kiképzését. Ez a kapcsolat nemcsak a technikai tudásra, a renaissance stíluselemek elsajátítására vonatkozik, hanem ez vezethette a Madonna mesterének fejlődósét firenzei-toszkán szellemben, azaz abban az irányba, amely a magyar renaissancet a Mátyás-kori kezdettől fogva meghatározta. Nem véletlen tehát, hogy a firenzei Madonnák között találjuk meg a dombormű kompozíciójának előzményeit. A firenzei szobrászatban és festészetben a XV. század végén gyakran előfordult az a típus, mely a félalakos álló Madonna mellé helyezte az álló Bambinot. Feltűnik már Leonardo Bruni (t 1444) síremlékén (Firenze, S. Croce), Bernardo Rossellino művén (kb. 1444—1450). Meglepő, hogy a Bruni-Madonna köpenyének felhúzott motívuma a Báthory-domborművön is megismétlődik, bizonyos racionális változtatással, amennyiben a magyar mester a köpenyszárnyat nem a karra húzza fel, hanem Mária kezébe adja. Ugyanígy jelentkezik ez a motívum de sokkal bonyolultabb formában, egy XV. század végéről való firenzei Madonnán (Bargello). Az utóbbi reliefen további jelentős változtatás a Bambino áthelyezése a jobboldalról a baloldalra. Ez az új motívum valószínűleg Verrocchio műhelyéből származik. Megtaláljuk a Verrocchionak tulajdonított márványdomborművön (Bargello) és több festményen (Berlin, Kaiser Friedrich Museum; Frankfurt a/M., Städelsches Kunstinstitut). Az újítás hatott mind az előbb említett firenzei reliefre (Bargello), mind különösképen Andrea della Robbia műveire. Andrea igen kedvelte ezt a kompozíció sémát, többször megismételte nagy majolikadomborművein. (Oltár, Camaldoli, Capp. di S. Antonio; Madonna della Quercia lunettája Viterbo mellett 1508-ból.) Ezek már igen közel állanak a Báthory Madonnához. Nemcsak a kompozíció alapváza ugyanaz, hanem a fej típusokban is megmutatkozik a hasonlóság. A Verrocchio-műhelyből való berlini kép Bambinoján és Andrea della Robbia viterboi lunettájának Gyermek Jézusán keresztül egyenes út vezet a Báthory Madonna Bambinojához. Andrea Madonnatípusa, mely viszont Benedetto da Majanora megy vissza, szintén a Báthory Madonna előzményeként, mintájaként tűnik fel. Ugyanezt mondhatjuk a bécsi Liechtenstein gyűjtemény széles, kerekarcú Madonnájáról, melyet Benedettonak tulajdonítanak. Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy Magyarországon Benedetto da Majano hatásával gyakran találkozunk, így a visegrádi vörösmárvány angyal fej en, a budai mészkő angyalon és a pesti tabernaculum álló angyalán. A bécsi reliefen, valamint a fentemlített Verrocchionak tulajdonított festményen (Berlin, Kaiser Friedrich Museum) megtaláljuk az övkötesnek a Báthory Madonnáéval azonos egyszerű formáját is. Andrea della Robbiához kapcsolódik viszont a Báthory-domborművön a koronát tartó, lebegő angyalok motívuma (v. ö. Madonna della Quercia lunettája; oltár Camaldoliban), bár itt a helyi gótikus művészet hasonló motívumaira is gondolhatunk. A magyar tanítvány művében azonban az olasz motívumok erősen átalakultak. A különbségek nem csupán qualitásbeliek — ami a provinciális magyar mester ós a nagy firenzei szobrászok között természetes, — hanem a formaérzék lényegét érintik. A kompozíció kötöttebb lett a Madonna és a Gyermek csaknem frontális beállításával. Ünnepélyes mozdulatlanságuk az isteni Kisded megváltói hivatását hangsúlyozza. A főalakok kissé merev egybezárulása a koronát tartó, könnyedén lebegő, bájos angyalokban oldódik fel. Ugyancsak a kompozíció szigorúságát enyhíti a finoman faragott, dekoratív keretelés és az olaszokénál jóval lazább térkitöltés. Feltűnő, hogy az olasz Madonna-reliefekkel ellentétben az alakok nem töltik ki teljesen a teret és így a dombormű plaszticitása csökken. Ezzel kapcsolatos a síkszerű mintázás •— oly tulajdonság, mely az olasz munkákból teljesen hiányzik, viszont a magyar emlékeknek éppen egyik legjellemzőbb sajátsága — nemcsak a dekoratív kőfaragásban, hanem az alakos szobrászatban is (prágai Szent György, csíkszentmihályi Szent Mi-