Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 1. (Budapest, 1947)

Radocsay Dénes: Petrovics Elek hagyatéka

Utalunk még arra a testvéri rokonságra, mely a reliefeket utánzó négy képet Fontebassonak a velencei S. Rocco sekrestyéjében lévő kerek mennyezetfestményóhez fűzi (közölte P. Molmenti, G. B. Tiepolo, 320). Végül úgyszólván a mester kézjegyének tekinthető sokhelyen, kivált a fények felrakásában jelentkező vonalkás festésmódja, olyan sajátság, mely idegen nevek alatt szereplő műveken Fontebasso kezét kétségtelenül felismerhetővé teszi, pl. a Szépművészeti Múzeum és a Louvre kis Szent Jeromos-képein (fényk. Lévy & Neurdein 4585) és a dijoni múzeum festmény töredékén (fényk. Giraudon 14564). Fontebassónak még egy, eddig ismeretlen, pedig nagyon jellegzetes művére hívhatjuk fel a kutatás figyelmét. A Magyar Postatakarékpénztár budapesti árverési csarnokának 1933. évi márciusi aukcióján 637. szám alatt, mint XVII. századi olasz festő munkája szerepelt ez a kép, mely az oltár előtt térdenállva imádkozó Neri Szent Fülöpöt ábrázolja (vászon, 150 X 96 cm; közölte az árverési katalógus az I. táblán). Pigler Andor. PETROVICS ELEK HAGYATÉKA A Szépművészeti Múzeum volt főigazgatójának utolsó gondolata is a Múzeum felé szállt. Lélekben közöttünk volt, gondolatai ott kószáltak a hűvös, elegáns s a számára oly kedves termek útvesztőjében. Most halála után végleg megtért legkedvesebb otthonába, maga helyett azt küldte, amit egész életén át a legjobban szeretett: kincseit, a képeket és rajzokat. Értékes gyűjteményét a Szépművészeti Múzeumra hagyta. A régi képtár gyűjteményét három festménnyel gazdagította. A legszebb közülük az 1530 körüli németalföldi mester (Albert Bouts?) kisméretű, fára festett Vir doloruma. Gaudenzio Ferraritói Az oltáriszentség imádását hagyományozta, hol az olt áriszentséget négy, szimmetrikusan elhelyezett térdelő angyal veszi körül s a Gentile Bellini tanítvány Santacrocetól a Szent Jakab diadalívben című képet. Ez utóbbi festmény súlyos archit ektonikus hátterével valószínűleg 1520 után, a mester tevékenységének széleskörű és fokozott tevékenységű korszakából való. Több kiváló és nagyértékű festménnyel egészítette ki a modern képtár anyagát is. Első helyen kell említeni Munkácsy Interieur olaj vázlat át, mely könnyedén és bravúrosan felvetett színfoltjaival értékes adaléka a mester festői eljárásmódjának. Érdekessége a képnek, hogy az Interieur-vázlat alatt egy megkezdett kocsmai jelenet körvonalai rejtőznek s az első kompozíció éppúgy befejezetlen maradt, mint a hirtelen festői invenciótól föléje kerülő második. Farkas Zoltán megállapítása szerint a festmény 1885-ből való. Rippl-Rónai Józsefet egyik legszebb korszakában festett képe, az 1903 táján készült Karácsony képviseli Petrovics Elek gyűjteményében. Témabelileg a kaposvári intérieur képek természetes következménye, színei megélénkülnek, vidámakká lesznek, maga Petrovics írja e festményről és kortársairól: ,,Már szakított korábbi képeinek tartózkodó tónusával, de még innen maradt azon a határon, ahol a színek hangos tobzódása kezdődik". Petrovics Ferenczynek egyik legjobb barátja és művészetének egyik első tisztelője volt. Tőle az 1905-ben készült Tavaszi tájat, e világos, könnyed, derűs hangulatú nagybányai emléket őrizte. A komolyhangú életműnek egyik legfrissebb őszinte pillanata, amikor az értelmi meggondolások talán a legmesszebb kerülnek a művésztől s amikor a természetrajongó festő először vonulhat ismét a szabadba a sivárabb téli hónapok után. Tisztelője és hivatott tollú magyarázója a kevésbbé ismert Mattyasovszky Zsolnay Lászlónak. Tőle a Gyümölcsök delfti tálban című kép jutott a Múzeum tulajdonába. Két képe volt Hatvány Ferenctől. Az egyiket a mélytüzű színekkel festett Keztyűs lányt 1909-ben Parisban festette a művész, a másik, a fakóbb és puritánabb Sárgabarackok tányéron Berlint járta meg. Az első inkább franciaműveltségű magyar kortársaival bizonyítja megbonthatatlan kapcsola-