Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 1. (Budapest, 1947)

Balogh Ilona: Elek Artur könyvtára a Szépművészeti Múzeumban

tát, a második a párisi mesterek, főleg Cézanne tanulmányozására emlékeztet. Kernst ok Károly expresszív hajlandóságát egyik legkiválóbb műve, Fiúaktja képviseli, s új, eddig elmulasztott kötelességre emlékezteti a műtörténészeket; Kacziány Ödön Lussinpiccolo éjjel című műve az 1932-es őszi kiállításon mutatkozott be. A gyűjtemény grafikai anyagából André Lothe Ülő női aktot ábrázoló tollrajza emelkedik ki elsőnek. A tiszta vonalú rajz dedikációja újabb adalékot nyújt Petrovics Elek a művészeteknek áldozó egyéniségéhez, ezt mondja: ,,à monsieur Petrovics, en souvenir de mon beau voyage". A magyar mesterek alkotásai közül Lötz Károly Mezei út című akvarell je és Múzsa című ceruzarajza, Székely Bertalan két gouachetehnikávalkészült Zyéda-tanulmánya, Rippl-Rónai József tussal rajzolt Női félaktja és Hatvány Ferenc ceruzarajza, Fekvő női akt]a egészítik ki az értékes gyűjteményt és gazdagítják a Szépművészeti Múzeum anyagát. Radocsay Dénes. ELEK ARTÚR KÖNYVTÁRA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Hosszú évtizedeken át fűzték a legszorosabb szálak Elek Artúrt, a „szabad művészetek" lelkes rajongóját a Szépművészeti Múzeumhoz. Közvetlen barátságban élvén a Múzeum vezetőségével, nemcsak a művészi szépség keresése vonzotta ehhez az intézményhez, hanem a személyes összeköttetések varázsa, a hozzá hasonló gondolkozású, hasonló szellemiségű emberek meghitt társasága is. A benső baráti kapcsolatok révén közvetlen közelről ismerhette a Múzeum életét, a Múzeumban folyó munkát, melynek kritikusi pályáján hűséges krónikása, sőt ritka fínomérzékű, megértő buzdító]a és méltatója volt. Ennek a régi és állandó vonzalomnak, melyet a kiváló műértő a Múzeum iránt mindvégig megőrzött, — végső betetőzése az a nagylelkű gesztus, mellyel egyetlen vagyonának, hatalmas könyvtárának művészeti vonatkozású részét végrendeletileg a Szépművészeti Múzeumnak hagyományozta. Elek Artúr könyvtárának teljes anyaga híven tükrözi vissza nagyműveltségű gyűjtőjének színes és mély lelki világát, sokoldalú érdeklődését, melynek gyújtópontjában a képzőművészet és az irodalom állott. Bár egyéb tudományos, nyelvészeti, főleg történeti, sőt természettudományi tárgyú művek is találhatók benne, az állomány zömét a művészeti és irodalmi anyag teszi. Mindkettőben azonnal feltűnik, hogy Elek a legnagyobb hévvel és rokonérzóssel a déli nagy népek kultúrája felé fordult: az olasz, illetve a francia művészet és irodalom tartotta bűvkörében. A könyvtárban túlnyomó többségben vannak az idevágó művek, a műkritikus és műfordító Elek Artúr szellemi fegyverzete, mely kora ifjúságától úgyszólván haláláig elkísérte. Gyűjtése kezdetét a mult század végéről, a századforduló korából való könyvek jelzik, majd évrőlévre — főleg szinte egész Európát behálózó utazásai során •— bővítette és gazdagította könyvtárát, még az élete utolsó hónapjaiban megjelent újdonságok is megvoltak neki. Mint a Nyugat, Az Újság, Magyar Művészet szerkesztőségének állandó tagja, hivatalból kellett foglalkoznia a hazai és külföldi művészi és irodalmi élet minden eseményével, de különben is páratlan nyelvtudása révén az európai szellemi világ széles távlatokban tárult fel előtte. A tulajdonába került könyvek folyton foglalkoztatták tovább és ha folyóiratokban, újságokban valami olyan közlést talált, mely könyvei tárgyára vagy írójára vonatkozólag újabb adatot tartalmazott, nem sajnálta a fáradságot a cikket kivágni és a megfelelő könyvben elhelyezni. Egész életén át megtartotta ezt a szokását a könyvgyüjtéssel párhuzamosan és könyveinek szinte csalhatatlan, személyes ismertető jele, hogy van bennük valami „kivágmány". Ezek használat közben gyakran alkalmatlanoknak látszanak, de sokszor kétségtelenül érdekes adatokra hívják fel a figyelmet, melyek másként elkallódtak volna. A Szépművészeti Múzeum tulajdonába került művészettörténeti anyag (a gyüjte-