Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Csánky Miklós: A bártfai Madonna-kép
esetén pedig Mária életének 12 fontosabb eseménye látható (50. kép). A kérdéses kassai kép tehát a Passió-ciklus egyik jelenete: a középső sorban balról a másodiknak következik. A Passió-ciklus mestere valószínűleg már kész, sőt talán öreg művész, mikor ezt a négy évtizeddel korábbi mintát felhasználta. A rajz kompozíciójának szelleme azonban még mindig vonzza, csupán a részletek átfogalmazásával, jellemző típusaival és a háttérrel adott képének új, sajátos jelleget. A kilencalakos csoportot hétre csökkentette, helyesebben hatra és a jelenet hátterében egy új hadonázó zsidóval toldotta meg. A rajz széltében fekvő kompozíciója a képen függőlegesen nyúlt meg. Annak ellenére, hogy típusai, sőt alakbeállításai is, az említett krakói dominikánus-sorozat Passió-jeleneteihez feltűnően közel állanak, képszerkesztésének felfogása közvetlenebbül támaszkodik a Worcester-mesterre. Bizonysága ennek egy újabb meglepő összefüggés a két mester között. A kassai mestert Krisztus ostorozásának jelenetén (a középső sorban balról a hatodik) ismét a Worcester-mester egyik hasonló tárgyú műve az egykori Rodrigues-gyüjtemény rajza 41 ihlette (55.—56. kép). Lehetséges azonban az is, hogy a kassai Ostorozásnak, mint a Kigúnyolásnak is a Worcestermester ugyanilyen és már elpusztult kompozíciója, illetőleg festménye szolgált mintául. Mindenesetre a kassai mester képe közelebb áll a Rodrigues-Ostorozáshoz, mint a krakói dominikánus-mester azonos jelenete. Mert nem az oszlophoz kötött Krisztus körül kegyetlenkedő pribékek rokon beállítása a döntő, hanem a hasonló térfelfogás. Már tisztázott tény, hogy a kassai főoltár ciklusait egységes művészi Programm eredményezte. Azok a kölcsönzések tehát, melyek a Passió-cikluson oly kétségbevonhatatlanul bebizonyosodtak, elsősorban a főmesterre, a Szent Erzsébet-ciklus festőjére is befolyást gyakorolhattak. Az Erzsébet-mester helyzete azonban teljesen más. Először is előadásának előkelő és kicsiszolt hangja ad értéket és egyéni jelleget az egész oltárnak. Témája különösképen magyar és így a tárgybeli kapcsolatok is ritkábban adódnak külfölddel. Tehetsége és tudása nyilván az egész műhelyre rányomta ízlését. Felfogása haladottabb, korának ismereteit jobban magába rejtette és magyaros típusokkal és motívumokkal kevert helybeli zamat árad képei hangulatából (57. kép). így a Worcestermesterhez annyiban van köze, amilyen viszony a Passió-mesterhez fűzi. A világos eleven színek mellett, különösen Szent Erzsébet és Lajos búcsújának jelenetén a lovak mozdulatainak és kifejezésének éles megfigyelésről tanúskodó rajza vallana talán határozottabban a bajor mesterre. Ezúttal egy utazó keleti fejedelem tollrajzára emlékeztetünk, melyet a drezdai metszetgyüjtemény őriz (53.—54. kép). A harmadik ciklus, a Mária élete-sorozat festője a két első mesterhez viszonyítva már szerényebb jelenség. A Worcester-mester viszonyában sem hoz újat. A sorozat tulajdonképen a Passió négy utolsó jelenetének szelídebb világát folytatja, mély térképzéseit, tájháttereit, sőt gyakran típusait is ismétli (58. kép). 41 A Rodrigues-gyüjtemény aukciókatalógusában (Vente Rodrigues Juni 1921. Amsterdam, Muller.) Nr. 83. III. t. A fényképet dr. Fleischer Gyula szívességének köszönhetem.
