Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Dr. Hoffmann Edith: Elveszett Dürer-rajzok és néhány olasz rajz a Szépművészeti Múzeumban
hajtott ruhák és figurák is, melyeknek pontos megfelelőire találunk Castellónak a sampierdarenai Palazzo Scassi könyvtártermében és loggiájában festett mennyezetképein (17. kép). A XVII. század zavaros politikai és művészeti viszonyai hozták létre Bernardo Strozzi (1581—1644) művészetét, ideges alakjait és izgalmas színeit, lüktető festési modorát. Művészete a befogadóképesség magas fokán mégis már indulásakor egyéni volt és ehhez az egyéniséghez hű tudott maradni a kiteljesedés idején is. Fejlődése lassú, de folytonos, a manierizmustól a naturalizmusig, a törékeny alakoktól az erőteljesebbekig, a sötét színektől az egyre világítóbb, áttüzesedő, mélyülő színekig. Az első korszakban még Génua a hazája s főleg az odavetődő vendégművészek befolyásolják, élete végén beleolvad a velencei közösségbe. Gyűjteményünkben Jézust a Simon házában (20. kép) ábrázoló rajza 30 képviseli művészetét. Ez a rajz a régi Esterházy-féle leltárban Strozzi rajzaként van említve, de modora oly kevéssé hasonlít általánosan ismert, robusztusabb dolgaihoz, hogy a Múzeumba kerülve, rövidesen az ismeretlen olasz rajzok közé helyeztetett. A szellemes rajz analógiáit könnyűszerrel meg lehet találni B. Strozzi olyan munkái között, melyek átmeneti idejéből valók: profilok finom formáiban, egyes kezek ideges és kényeskedő tartásában még a manierizmus halvány emlékei kísértenek, de más alakoknál már egy egységes természetmegfigyelés tör utat magának. Egyszerűbb mozdulatok, feltűnően az előtérbe helyezett, jól visszaadott csendéleti részletek, nyugodtabb kompozíció jellemzi ezeket a műveket. Valami enyhén flamand elem emlékeztet rajzunkban arra, hogy Rubens nemrég járt Génuában s egy bizonyos élethűségre való törekvés arra, hogy Caravaggio népszerűsége növekvőben van. Mivel Strozzi nem szokta keltezni műveit, a munkák egymásutánja bizonytalan s nehéz beilleszteni a sorba egy új darabot. 81 Mégis a fejlődés fokát tekintve, azt hiszem, az utolsó génuai tizedre, az 1620-as évekre kell tennünk rajzunkat. Legközelebbi rokona, noha annál valamivel korábbi, a genovai Accademia Ligustica di Belle Artinak „Szent Ágoston Jézus lábait mossa" című képe, melynél Krisztus finom feje csaknem pontos mása a mi rajzunk Jézusának, Simon pedig hasonló felfogást mutat, mint Szent Ágoston. A földön fekvő edények csaknem egy és ugyanazok rajzon és képen. A rajz érzékenyebb részletei a művész korábbi műveihez kapcsolódnak, például az Accademia Ligustica Pietájához, caravaggiósabb részletei viszont a velencei képtár képéhez (21. kép), melynek tárgya a mienkével rokon, csak sokkal gazdagabban van alakítva. Utóbbi képét Strozzi szokása szerint kétszer is megfestette; másik példánya hajdan a genovai Cambiaso-családé volt s onnan magángyűjteménybe került. 32 A kép származása tehát arra vall, hogy ha a velencei példányt Velencé30 Lavírozott bisztertollrajz, fehér fényekkel, kék papiroson. Az Esterházy-gyüjteményből: E. 8. 41. 31 Nagyjából való kronológiát állított össze V. Lasareff: Beiträge zu B. Strozzi. Münchener Jahrbuch, 1929. N. F. VI. 11—27. 1. 32 G. Delogu: Pittori genovesi del 600. L'Arte, 1929. 180. 1.
