Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Dr. Hoffmann Edith: Elveszett Dürer-rajzok és néhány olasz rajz a Szépművészeti Múzeumban

ben festette is meg Strozzi, az első példány mégis Genovában készült s ez a körülmény is az utolsó genovai évekre keltezi rajzunkat. Ugyancsak az 1620—25 közötti évekre tehetők a genovai Chiesa deli'

Annunziata Emmausi vacsorája" és a Zsuzsanna a fürdőben genovai magántulajdonban;

34 mindkettő felfogása rokon a rajzunkéval. A római manierizmus egyik jellegzetes alakja a bergamói családból származó Cristoforo Roncalli, akit szülővárosa után Cavalière delle Pomarance-nák vagy röviden Pomaranciónak neveztek (1552—1626). Művészete átmenetet képez a század második felének manierizmusától a következő század barokk törekvéseihez. Igazi naturalista festővé azonban már nem tudott válni, túlságosan fogva tartották ifjúkori emlékei. Gyűjteményünk egyik nemesen szép rajza,

35 tervezet egy alamizsnát osztó szent oltárképéhez, minden jel szerint az ő műve (22. kép). Ha összevetjük például a római Borghese-gyüjtemény szent családjával,

36 látnunk kell, mennyire egyezik a festmény Szent József alakja s főleg annak feje a rajz baloldali két koldusáéval. Puha hajuk, finom profiljuk, inas nyakuk úgyszólván egy és ugyanaz. De nagyon hasonló az angyal feje is, s a különös megvilágítás, mely főleg a hátrább álló alakok arcát félig erős fénnyel, félig sötét árnyékkal borítja. A fennmaradó kételyeket Pomaranciónak az Albertinában levő rajzai (23. kép) oszlatják el.

37 Ugyanazokat a fejeket, azokat a furcsa-ferdén beállított arcokat, lobogó hajakat, vézna testeket kapjuk ezeken a rajzokon is, mint a budapesti lapon; a krétarajzoknál ugyanazzal a ferdeirányú, erőteljes stráfozással s ezenfelül általában egészen feltűnően hasonló képszerkezettel. A közös vonások félreismerhetetlenek s Pomarancio szerzősége rajzunknál nem kétséges, de Múzeumunk rajza a művész minden eddig ismert rajzánál jelentékenyebb. Különös méltóság van benne, az előadásnak valami lobogó melegsége és bája. Érdekes problémát vet fel egy allegorikus ábrázolású rajz (24. kép),

38 melyet az Esterházy-gyüjteményben Giovanni Andrea Ansaldo (1584—1638) nevén tartottak nyilván. A rajzra valószínűleg régi hagyomány alapján írták rá Ansaldo nevét és az 1629-es évszámot. Mivel Sir Joshua Reynolds gyüjtőbélyegzője az évszám fölé van ütve, ez meglehetősen régen történhetett. Kerekeken mozgó, baldachinos diadalkocsin egy herceg ül, a kocsin az Igazságosság, a Könyörületesség, a Harciasság és a Törvényhozás allegóriái, a földön az erő jelképe, az oroszlán. A herceg elé nőalakok járulnak a festészet, a szobrászat, az építészet jelképeivel. 33 G. Delogu: Id. m. 181. 1. 15. kép. 34 M. Bonzi: La „Susanna al bagno" di B. Strozzi. L'Arte. 1936. 271. 1. első kép. 35 Néhai Borbásné Quittner Olga festőművésznő, kedves tanítványom ajándékozta a Grafikai Osztálynak 1918-ban (1918—460). Neve mostanáig nem volt a lapnak. 36 H. Voss: Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz. Berlin, 1920. II. k. 537. lap. Voss meghatározását elfogadja Venturi: Id. m. IX. 7. 799. 1. 37 A. Stix und L. Fröhlich

—

Bum: Die Zeichnungen der Toskanischen, Umbrischen und Römischen Schulen... in der Albertina. Wien. 1922. 317—321. lap. Régi hagyomány szerint Roncalli művei. 38 E. 9. 9. Lavírozott bisztertollrajz, fehér fedőfestékkel élénkítve, rózsaszín alapozású papíron.