Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

ket elég nagy számban ismerünk az emlékanyagból. (Ebbe a családba tartoznak az arlesi és capuai Aphroditék, a melosi Aphrodité és az Aphrodite Anadyómenének a római Kapitoliumi Múzeumból ismert másolata. L. még Reinach, Rep. de la Statuaire II. p. 366, no. 8 és u. ott p. 406 és Mendel, Cat. d. sculptures. Vol. II., p. 263, no. 543.) Hajviseletében pedig a Claudiusok korának Livia, az id. Agrippina, Minatia Polla és Statia Quinta portréin oly jellemző rokon hajkezelésének összeolvasztását látjuk. (L. Hekler, Görög és római arcképszobrászat, Budapest, 1913. XXXVI. lap és 209—213. táblák.) A hajkezelés legközelebb talán mégis az id. Agrippináéhoz áll, sőt állíthatjuk, az arc formájában és vonásaiban is mutatkozik némi hasonlóság. A berlini Altes Museum antik terrakottagyüjteményében van egy felépítésében egészen hasonló, csak méreteiben nagyobb terrakotta, mely szintén Diodoros koroplasztész müve, ki Rudolf Zahn szíves közlése szerint a Kr. u. I. században Kis-Ázsiában, Kyzikos (Panderma) környékén dolgozó koroplasztikai műhelynek volt kiváló mestere. Ezzel az adattal teljesen összevág az az időmeghatározás, melyhez a támpontot szobrocskánk hajkezelése adta. Talán megkockáztatható annak a szerény föltevése, hogy Agrippinának vagy Líviának messze Kis-Ázsiába került portréi adták az ihletet szobrocskánk arcának mintázásához Diodorosnak, míg a testet a híres Aphrodité-szobrok ismert és az antik világ minden részében elterjedt másolatainak motívumaiból alkotta meg. Terrakottánk mindenesetre a kései hellenisztikus kisázsiai terrakotta-plasztikának egyik kiváló és megbecsülendő emléke. 37. Ruhás női torzó a Sipylos melletti Magnésiából. — (44. kép. Szürkésbarna agyag. Mag. 18 cm. Csak a törzs és a két felső lábszár van meg.) — A lépőállásban ábrázolt nő testét ujjatlan, szorosan a testhez simuló khiton fedi, mely balválláról lecsúszva, keblét szabadon hagyja. A khiton mélyen, közvetlenül a csípő fölött van átkötve. Szobrocskánk az „Aphrodité Genetrix''-ábrázolások népes családjához tartozik, ugyanoda, ahova Alkamenes Aphroditéjét is sorozhatjuk. Jó munka, mely ilyen töredékes állapotában is elárulja, hogy gondos és hozzáértő koroplasztész kezéből került ki. Jelentősége azonban abban van, hogy a khitonon jelentkező mély övkötés időpontjának Herkenrath által az Antoninusok korára való eltolását (Athen. Mitteilungen, 1905. S. 245 ff.) bizonyos mértékig megdönti, mert torzónknak keletkezési idejét a Kr. e. II—I. századnál későbbre nem tennők. (L. erre vonatkozólag Waldhauer, Die antiken Skulpturen der Ermitage, Bd. III. S. 10. Taf. XI—XII. és Hekler, Sammlungen antiker Skulpturen, Budapest, S. 141. Nr. 134, hol a vonatkozó irodalom és a mély övkötés fölötti vita adatai megtalálhatók. L. még M. Bieber, Die griechische Kleidung, Berlin, 1928. Taf. IX, S. 41.) 38. Ülő nő Achaiából. — (40. kép. Téglavörös agyag. Mag. 14 cm. Több helyen törött. Háta teljesen kivágva.) — Keresztbevetett lábakkal sziklán ülő nő. öltözete hosszú khiton s e fölött köpeny, mely nyakától térden alul ér. Jobbkeze a köpeny alatt a keblén, a bal a balcombon. A fej erősen jobbra fordul. Az ovális, „tanagra-típusú" arc tekintete felfelé irányul. A haj középen elválasztva,