Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik
lágy tömegben veszi körül a fejet s a nyakszirten kis kontyban végződik. Helyenként vörös színezés nyomai. Szobrocskánk az „ülő tanagrák" szellemében fogant. A ruha elrendezésének legjobb példáit is a tanagrai ülő nők adják. (L. Köster, id. m. Taf. 62.) Különben számos rokonával találkozunk a terrakották között. (V. ö. Winter, Typen II. S. 117. Nr. 3; Kekule, Griechische Tonfiguren aus Tanagra, Taf. XV; Heuzey, Les figurines..., pl. XXV, no. 1 és pl. XLV, no. 1; Pottier— Reinach, Nécropole de Myrina, pl. XXXIII, no. 5; Kekule, Griech. Terrakotten im Berl. Museum, Taf. 21; Rayet, Monuments de l'art antique, pl. II, no. 78; Burlington Fine Arts Club id. katalógusa E, 20, pl. LXXV, F. 71, pl. LXXXVIII.) 39. Csecsemőjét tápláló, ülő anya. — (33. kép. Barnásszürke agyag. Mag. 18.2 cm. Több helyen törött. A gyermek feje modern kiegészítés. Hátán nagy négyszögű nyílás.) — Széken ülő, lábát zsámolyra tévő nő, ki két kezével ficánkoló kis csecsemőt tart balkebléhez, öltözete a jobbvállon gömbösfejű tűvel megtűzött hosszú, ujjatlan khiton, mely ballválláról lecsúszva, keblét szabadon hagyja. Alsótestét köpeny fedi. A fej kissé balra hajlik. A hajban szalag, s e mögött kettős csokorban vannak a fej tetején a hajfürtök összefogva, hátul a tarkón konty. Több helyen rózsás festés nyomai. A gyermekét ölében tartó nő az antik terrakottaplasztika régi motívumai közé tartozik. (Az ú. n. „Kourotrophos" típus, 1. Winter, Typen I. S. 148.) Ennek hellenisztikus szellemben való megjelenítését látjuk szobrocskánkban. A kisgyermek mozdulata rendkívül életteljes, az anya és gyermeke közötti kapcsolatot azonban a koroplasztész éreztetni nem tudja. A hajviselet — korymbos — mitológiai, és főleg Aphroditénél, nympháknál és múzsáknál találjuk. Ha itt is mitológiai tárggyal állnánk szemben, akkor könnyű volna a kis csoportban a gyermek Dionysost tápláló nymphák egyikét, esetleg Inót látnunk. Kérdés azonban, hogy nem a régi mondának egyszerű genre-jelenetté való átalakításával van-e dolgunk? A szobrocska, mely stílusa után ítélve a Kr. e. III—II. századból származhat, e feltevést is megengedheti. Arndt szerint Samsunból való és könnyen lehet, hogy vagy elhunyt csecsemő sírjába tették, vagy egy fiatal anya síri ajándékait gazdagították vele, így kérvt: a halálon túl az isteni szellemek protegálását az elhunyt számára. (A típusra 1. még BabelonBlanchet, Cat. des bronzes antiques de la Bibi. Nat., Paris, 1895, no 56.) 40. Fekvő, följelé tekintő nő. — (51. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 10 cm. Hiányzik a két kar, a lábak vége s a haj dísz egy része. A hát elnagyoltan kidolgozva. Tömör öntés.) — Valószínűleg balkönyökére támaszkodó, féloldalt fekvő nő. Felsőteste ruhátlan, alsótestét szépen redőzött köpeny borítja. Lábai keresztben. Fejét felemeli; a tanagrákra emlékeztető módon mintázott fejecske tekintete fölfelé irányul. A középütt elválasztott hajat gömböcskékből és repkénylevelekből összetett koszorú övezte. Fülében gömbös fülbevaló. A terrakotta Smyrnából származik és a Vente Triantaphyllos (1904, No. 394) alkalmából jutott Arndt, s tőle később múzeumunk birtokába.
