Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik
női alakjai nagyon sok rokon vonást tüntetnek fel „tanagráinkkal". Ez az egyezés nemcsak az azonos ruhaviseletre vonatkozik, ami nagyon érthető volna, hanem az egyes alakok szobrászati beállítottságában is jelentkezik. Éppen így sok hasonlóságot mutatnak a fogadalmi domborművek és az ú. n. szerződéses sztélék domborműveinek legtöbbször kisméretű alakjai is a „tanagrák"-kal. Ebből az egyezésből azonban sokat a közös forrásoknak, a nagyplasztika mestereinek számlájára kell írnunk. 18 Bár irodalmi adatok nem bizonyítják, a tanagrai terrakottaműhelyeknek a „tanagrák"-kai nagy sikerük lehetett. E kis szobrocskák a Kr. e. IV. század közepe táján jelennek meg és gyártásuk mintegy másfél évszázadig, a Kr. e. II. század elejéig tarthatott 10 és ez idő alatt a „tanagrák"-kal nemcsak Boiotiában és a közeli szomszédságban ismerkedtek meg, hanem bőven kerültek exportra is. Kis-Ázsiába, Graecia Magnába és Sziciliába, Egyiptomba és a Földközi- meg a Fekete-tenger partvidékére is eljutottak. Sikerük legfőbb jele, hogy hamarosan utánozni kezdték őket. Ezek az utánzatok bizonyítják legjobban a „tanagrák"-nak az ókori agyagplasztikára tett hatását. 20 A „tanagrák"-kal az antik koroplasztikába bevonult a hellenisztikus szellem. A felhasznált motívumok egyre bővülnek és sokasodnak; a test és a végtagok különböző beállításával, a ruhának majd a legkifinomultabb ízlésnek is megfelelő, majd szinte archaikus egyszerűséggel való mintázásával e kis szobrocskák mind egyénibbekké váltak. Az újabb ásatások nyomán előkerült nagyplasztikai alkotások, különösen a ruhás női szobrok mind több és több párhuzamot nyújtanak „tanagrá"-inkhoz. Furtwängler még csak alig néhány tanagrához hasonló márványszoborra tudott rámutatni, 21 Reinachnak típusgyüjtő kézikönyvéből pedig már az analógiák tömegét lehetne idézni. 22 Ez a hellenisztikus nagyplasztika és a koroplasztika között sokkal erősebb kapcsolatokra mutat, mint eddig sejtettük. A terrakottaműhelyek mesterei ezekben az időkben is jó tanítványoknak bizonyulnak, akik a nagyplasztika minden apró és kis jelentőségű újítását azonnal értékesíteni igyekeztek, de nyilván közben a maguk ,,tanagrá"-ival is sok hellenisztikus márványszoborhoz nyújthattak példát és mintát a szerényebb tehetségű képfaragóknak. A „tanagrák"-nak nemcsak művészettörténeti jelentőségük van, kultúrhistóriai téren is nagy fontossággal bírnak. A nagyplasztika mellett a görög nép18 Az egyes darabok tárgyalásánál néhány párhuzamra rámutatunk. 16 Furtwängler óta ezt az időt szokták elfogadni a „tanagrák" korszakának. (L. Slg. Sabouroff, II. S. 17.) V. ö. H. B. Walters, id. m. p. XL. 20 V. ö. Oroszlán, „Katalógus", 49—50. 1. — Pottier— Reinach: „La nécropole de Myrina" bevezetésében a myrinai sírokban talált tanagratípusú terrakottákról. — L. még az egyes darabok leírásánál és ismertetésében. 21 V. ö. Furtwängler, id. m. S. 5. 22 V. ö. Reinach: Repertoire de la statuaire, Vol. II — V., főleg az Aphrodites, Démétérs, Athènes, Nymphes, Femmes drapées. Femmes demi-nues, Femmes nues stb. címszavak alatt közölt emlékanyaggal.
