Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik
művészet képviselőit láthatjuk bennök, melyek szellemükkel, mintázásukkal, festésükkel a görög nép ízlését és művészi hajlamát örökítették meg. A Kr. e. IV— III. századi görög női ruha- és hajviselet, valamint a gyermekek öltözködése általuk állítható vissza a legteljesebben. Másfelől azonban a genrealakoknak ez a hihetetlenül nagymérvű elszaporodása s minden típusok fölé emelkedése erős bizonyítéka a vallási szellem elvilágiasodásának, amit egyébként a kor egyéb irodalmi (bölcseleti) és művészeti emlékeiből is megállapíthatunk. Hogy ez a változás igen nagymérvű lehetett s alóla a nép, a terrakották vásárlóközönsége sem vonhatta ki magát teljesen, amiről különben a többi emlékek révén aligha tudhatnánk, arról éppen a tanagrai terrakották adják a legjobb és legmegbízhatóbb tudósítást. * E bevezetés után, melyben a ,,tanagrák"-nak és társaiknak, a hellenisztikus koroplasztika emlékeinek művészettörténeti helyzetére, rendeltetésére és jelentőségére vonatkozó vélemények összefoglalására törekedtünk, ismertetni kívánjuk antik terrakottagyüjteményünk „tanagráit" és a velük összefüggő egyéb emlékeinket, elsősorban a „tanagra-utánzatokat" és hellenisztikus szellemű nőszobrocskáinkat. I. Boiotiai (tanagrai?) és görögországi terrakották a Kr. e. V. századból. A) Szigorú stílusú peploszos nőszobrocskák. 1. Peploszos nő, kezében szalag (taenia). — (1. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 47 cm. A szobrocska nyaka és talapzata törött, több helyütt zúzódott, bal alsókarja a szalaggal együtt hiányzik. Hátul nagy négyszögű nyílás.) — Kétlépcsős, magas talapzaton álló, jobblábával kissé előrelépő fiatal nő. Öltözete a két vállon megtüzött peplosz, kétfelől a csípőig lehulló áthajtással, melynek szigorú párhuzamossággal aláhulló redői és pár helyen feltüntetett ráncai ügyesen sejttetik a test körvonalait. Jobbkezében széles szalagot fog, melynek másik végét a hasonló példányok tanúsága szerint, felemelt balkezében tartotta, vagy e kezében magasra emelt ládikó rejtette magában. Arcát magas, szabályosan elhelyezett apróbb és nagyobb köröcskékkel díszített paróka veszi körül, melynek tetején magas diadémot visel. Terrakottánk hajdan gazdag színezéséből ma a paróka, az ajak és a szalag vörös, valamint a ruha kék festése látható, utóbbi kettő azonban csak néhány elszórtan megmaradt színfoltból. A szobrocska, sok társával együtt, a boiotiai terrakotta-műhelyek jólismert alkotása és készülhetett akár Tanagrában, akár Thebaiban, vagy másutt Boiotiában. (1. Winter, Typen, I. S. 67. Nr. 1, 2, 7 és S. 68. Nr. 5. Továbbá Sieveking, Sammlung Loeb, I. S. 16. Taf. 22.) Régebben istennőknek tartották őket, újabban azonban a Boiotiában, különösen Thebaiban tisztelt Kabirok kultuszával hozzák
