Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik
Kétségtelenül nagy hatással lehetett a tanagrai terrakottamühelyeknek a Kr. e. IV. század közepe táján jelentkező stílusváltozására a korabeli thebai (boiotiai) festőiskola tevékenysége. Aristides, Euphranor, Nikias, Philoxenos, de főleg Nikomachosnak munkái és az írott forrásokban is kiemelt újításai (az élet apró mozzanatait is művészetük tárgyai közé állították), már csak ez iskola helyi közelségénél fogva is irányító befolyást gyakorolhattak Tanagra koroplasztikájára. Tudjuk, hogy ma már az ezen festőiskola hatását mutató pompeji falképek alakjai között is jogosan és sikeresen keresnek párhuzamokat a „tanagrák"-hoz. 15 A való élethez közelítő nagy művészeteknek hatása mellett a legközvetlenebb ösztönző a „tanagra-stílus" kialakulására mégis csak újra annak felismerése és tudatossá válása volt, hogy a terrakották kiválóan alkalmasak a mindennapi élet alakjainak megörökítésére. (A tanagrai koroplasztika már a Kr. e. VI. század végén és az V. század első felében nagy tömegben készíthette a különböző genreszobrocskákat, az ismeretes hajat vágó borbély, kenyeret sütő pék stílusában.) 10 A már említett Herakleides megkapó szavakban írja le a thébai nők szépségét. 17 Azt mondja, hogy Thébában a nők sudártermetűek, járásuk, mozgásuk a legkülönb, külsejük és szépségük a legtökéletesebb Hellász női között; fejüket kendővel takarják el, mintha arcukra maszkot tettek volna; csak a szemük látszik ki alóla, arcuk egyéb része el van fedve, és ehhez fehér kendőt használnak. Hajuk szőke és azt a fejük tetejére felkötve hordják és ezt a viseletet „lampadion"-nak nevezik. Cipőjük is egyszerű, nem magas, vörösszínű és úgy viselik, hogy lábuk csaknem csupaszon kandikál ki belőle. Beszédjük is lelkes, barátságos; társaságban a thébai nők egyáltalán nem viselkednek boiotiai módra, inkább a sykioni nők könnyed és fesztelen viselkedésére emlékeztetnek. Ha most forrásunknak a thébai nőkre vonatkozó elismerő és dicsérő véleményét átvisszük a tanagrai hölgyekre, azonnal megértjük a kis „tanagrák" báját és kecsességét, magatartásuk keresetlen szépségét. Az átalakulóban levő nagy művészetek újításainak hatása alatt élet után mintázták őket mestereik, azért hatnak reánk ma is élettel és elevenséggel. A modellek szépségét hiánytalanul őrizték meg számunkra. A nők kis szobrai mellett hasonló változatossággal, kecsességgel és ügyességgel vannak a kis fiúk szobrocskái is mintázva. A vázafestés, mely a „tanagrák" megjelenésének idejében már túl volt igazi virágkorán, motívumok kölcsönzésével és főleg a tanagrák kifestésével még megtarthatta kapcsolatait a koroplasztikával, azonban hatása korántsem lehetett irányadó. Erős kapcsolatokat látunk a nagyplasztika kisebb mestereinek körébe tartozó relief-szobrászat és a „tanagrák" között. A Kr. e. IV. század síremlékeinek ruhás 15 V. ö. Oroszlán: „Katalógus", 14. 1. skv., ahol a koroplasztészek müveiben fellelhető hatásokat behatóan tárgyaltuk. A „tanagrák"-ra ebből a szempontból Kekulé és Walters már id. müvei mellett 1. még: Furtwängler: „Die Sammlung Sabouroff II, Berlin 1883—87, Einleitung. — Pottier: „Les statuettes de terre cuite dans l'antiquité, Paris, 1890, chapitre V: Période tanagréenne. — Pottier: „Diphilos et les modeleurs de terres cuites grecques", Paris, 1909. — Köster, „Die griechischen Terrakotten", Berlin, 1926, S. 12 ff. 18 L. Winter, id. m. Bd. I. S. 32 ff. 17 Müller, id. m. II. p. 259. $ 17.
