Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik
amelyeknek sírjai a „tanagrákkal" ajándékoztak meg bennünket. A tanagrai koroplasztész-műhelyek hosszú századokra terjedő tevékenységének emlékei kerültek elő e sírokból. A kezdetlegesen, kézzel formált geometriai stílusú festéssel ellátott alakokat, az ú. n. „papasok"-at, a Kr. e. V. század nemes méltósággal ábrázolt peploszos nőalakjait, az ügyesen formált szatírokat, pánokat és különféle állatokat és a Kr. e. IV. század második felében felbukkanó és nagy számban előkerült bájos és kecses leány- és fiúszobrocskákat ismerhettük meg e sírok révén, 11 melyekben vázákat is nagy számmal találtak. A sírokba tett terrakották és festett edények halotti ajándékok voltak. De éppen Tanagrában figyelték meg, hogy azokban a sírokban, amelyekben festett kerámiát találtak, csak igen ritkán fordultak elő terrakották, viszont ahol ilyenek voltak elhelyezve nagy számban, ott figurálisán díszített edényeket nem találtak. 12 A sírokba a terrakották szimbolikus értelmezéssel ikerültek; ha isteneket — Démétér, Persephone, Hermes, Athéné, Dionysos, — héroszokat — Herakles, — vagy sziréneket és dionysikus lényeket — szatírokat, szilénoszokat, pánokat vagy maenaszokat — ábrázoltak, akkor ezeknek az alvilági léttel való összefüggésük egészen világos, és mint a megholtat óvó és védő isteni hatalmak képviselői jutottak a halott mellé. Egyéb alakok — nők, ifjak, leánykák, — társként, egyszerű kísérőként kerülhettek a sírba, sőt gyermekszobrocskák fiatal fiúk és leányok sírjába téve, társukat a másvilágra elkísérő játszótársakként is szerepelhettek. 18 Nyilván ennek a szokásnak hódolnak később is, mikor az istenvilággal elvilágiasodott mintázásukban vajmi kevés kapcsolatot mutató „tanagrákat" is a sírokba tették halotti ajándékokként. A szimbolikus vonatkozást ezeknél egyszerűen a hagyomány és megszokás helyettesíthette; csakis e felfogással tudjuk a tanagrai temetők sírjaiban talált bájos leányok és szép fiúk szobrocskáinak jelenlétét magyarázni, mert ezeknek az alakoknak mitologikus kapcsolatokat és szimbolikus vonatkozásokat tulajdonítani, amikor kézzelfoghatóan az életből ellesett genre-alakokat ábrázolnak, nagyon nehéz volna. A tanagrai koroplasztészek működése csúcspontját, mint már mondottuk, az ú. n. „tanagrákkal" érte el. Itt olyan magasra jutott az antik agyagszobrászat, mely mind máig utolérhetetlen maradt. A „tanagrák" a gyermekek, ifjak és leányok, fiatal és szép asszonyok egész seregét állítják elénk a mindennapi élet ezernyi apró és kellemes mozzanata közben, ellesve és megörökítve alakjukat, tartásukat, öltözetüket, hajviseletüket. Különösen a nőszobrocskák változatosak. Majd kényelmesen és elmélázva, vagy vidáman ülnek, vagy fejüket kezükre támasztva szomorkodnak. Majd nyugodtan vagy csípőre tett kézzel állnak, kacéran félrefordított vagy hetykén felvágott fejjel. Majd meg ismét tova sietnek, miköz11 L. Kekulé id. m. S. 15 f. — H. B. Walters id. m. p. XXXIX. 12 L. Kekulé id. h. S. 13. 18 V. ö. Oroszlán, Az Orsz. Magyar Szépművészeti Múzeum antik terrakottagyüjteménye, Budapest, 1930, 24—27 1., ahol a terrakották jelentését és rendeltetését a vonatkozó irodalom alapján behatóan ismertettem. (Ezentúl Oroszlán-Katalógus címen idézzük.) Évkönyv.
