Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Dr. Hoffmann Edith: Elveszett Dürer-rajzok és néhány olasz rajz a Szépművészeti Múzeumban
megalapítójává lett. Közvetlenül Franciaországba való eltávozása előtt, 1550 körül festette a művész talán legszebb falfestménysorozatát, Poggi bíboros bolognai palotájának, a mai Egyetemi Könyvtár épületének egyik frízét. A frízt divatosan öltözött zenélő csoportok alkotják, hasonlóan az 1537-ben Alberto Fontana által Modenában készített Koncerthez, 12 melynek festésénél Niccoló is segédkezett. A régi gondolathoz most egészen új, még ma is modernnek ható világfias szellem járult (6. és 7. kép). Múzeumunk egyik finom tollrajzán, 13 mely a festészet allegóriáját ábrázolja, ráismerhetünk Niccoló jellemző tulajdonságaira. A rajznak allegóriáknál szokatlan, az antik kosztümtől eltekintő, világias szelleme, a főalak szemének öntudatos, nyugodt kifelé nézése, a divatos hajviseletek és öltözetek, a csoport kedves előkelősége és egész elrendezése, feltűnően emlékeztet a bolognai zenélő csoportokra, úgyhogy első pillanatra szinte azt képzeljük, hogy itt is hárfázó alakokról van szó, s csak később vesszük észre, hogy a férfi palettát tart a kezében, Ámor és a Múzsa pedig egy nagy vásznat fognak (5. kép). A Parmigianino finomságán nevelkedett Niccoló dell'Abate mellé a bolognai művészek közül alig tudnánk ellentétesebb egyéniséget állítani Pellegrino Tibaldinál (1527—1596). Tibaldi Bolognából Rómába menve, Daniele da Volterra s így közvetve Michelangelo hatása alá került. A Rómában magába szívott nagy stílust közvetítette aztán szülővárosának, mikor 1550-ben visszatért Bolognába. Még ebben az évben hozzáfogott a Poggi-palota díszítési munkálataihoz; ugyanannak a palotának két mennyezetét borítva Odysseus történetének jeleneteivel, hol Niccoló dell'Abate már említett frízét festette a zenélő csoportokkal. Az egyik terem mennyezetének közepén Polifém megvakítása van ábrázolva (10. kép), szélről más jelenetek s a négy sarokban rövidülésben festett oszlopsorok, ruhátlan férfialakokkal (9. kép). E hatalmas izomzatú alakoknak a legnehezebb helyzetekben, alulnézetben adott formái a ruhátlan test ismeretének olyan fokát árulják el, melyre eddig Bolognában még nem volt példa s egészen a Carraccikig nem is tudta utolérni senki. Tibaldiban a bolognai manierizmust már kezdi legyűrni az ébredő barokk új szelleme. Rajzgyüjteményünk egyik különlegesen erőteljes rajza 1 * szintén Polifém megvakítását ábrázolja (8. kép). Az Esterházy-gyüjteményben Giulio Romanonak tulajdonították a rajzot, de később a Múzeumban kérdés formájában felmerült vele kapcsolatban Tibaldi és Alessandro Allori neve is; végül mégis az ismeretlen mesterektől származó rajzok között merült el. A rajz azonban valóban Tibaldi munkája kell, hogy legyen. A kompozíció eltér ugyan a Poggipalota megoldásától, de azért képzelhető, hogy ez volt az eredeti terv. Ahelyett, hogy széltébe vette, kezdetben talán hosszában akarta a művész a középső mezőt v- Venturi: Storia IX. 6. 583. 1. közölve. 335. kép. ia Az Esterházy-gyüjteményből. E. 4. 6. Itt és a Múzeumban is, Baldassare Peruzzi nevén. 11 E. 2. 33. Ecsetrajz, tus, fehér fedőfesték kék papiroson.
