Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Dr. Hoffmann Edith: Elveszett Dürer-rajzok és néhány olasz rajz a Szépművészeti Múzeumban
díszíteni s ezért változott meg később az egész tervezet, mely aztán gyökeresen más megoldását adta a témának. Talán ízetlennek s kivihetetlennek találta, hogy Polifém szemét azzal az ormótlan gerendával négyen tolják ki s Polifém mozdulata is, noha önmagában jóval érdekesebb a freskón véglegesítettnél, mégis túlságosan hasonlított a festett korláton ülő alakokéhoz. Lehet persze az is, hogy nem is a freskóhoz készült a rajz, hanem önálló festmény tervezete. De Polifém maga annyi rokonságot mutat az aktfigurákkal, Tibaldi formai problémái és egyéni stílusjegyei oly mértékben ismerhetők fel benne, hogy itt két különféle művészt alig lehet feltételezni, annál is inkább, mert nem is ismerünk más bolognai művészt — már pedig a rajz teljesen bolognai művész kezére vall —, aki mégcsak megközelítőleg is ilyen monumentális tudott volna lenni s ily kitűnően ismerte volna az emberi testet. A következő rajzot 15 ugyancsak bolognai művész készítette, Bartolommeo Passarotti (1529—1592). A rajz Szent Fülöp apostol csodáját ábrázolja, mikor Hieropolis városában a Mars-templomban lakó sárkányt kiűzi. A legenda elmondja, hogy a barlangjából kijövő sárkány olyan mérges bűzt terjesztett maga körül, hogy a király fia a belélegzésébe belehalt (11. kép). Mars papjai efölötti haragjukban keresztrefeszítették az apostolt. A művész nyilván oltár számára készítette tervezetét, kiviteléről azonban nem tudunk. Lehet, hogy a bolognai S. Filippo e Giacomo-templomba szánta. A vázlatot Passarotti legvonzóbb rajzmodorában vetítette papírra; vonalvezetése friss és közvetlen, az első rögzítés öröme sugárzik belőle s e tekintetben szinte egyszerre készültnek látszik az Uffiziben levő szép rajzával, 16 Mária bemutatásával a templomban (12. kép). Ez a rajz vázlat a bolognai Pinacotecában levő képhez, melyről ugyan nem ismeretes, hogy mikor készült el, de tudjuk, hogy' 1583. augusztus 29-én kötelezte magát a művész, hogy képét nyolc hónap alatt befejezi. 17 E rajzzal való rendkívüli hasonlóságánál fogva tehát a Múzeum rajzát is körülbelül a nyolcvanas évek elejére kell tennünk. Passarotti szerzőségére különösen jellemző rajzunk sajátságos kompozíciója. A művész szerette az emeletes elrendezést, ez különféle változatban mindig újra visszatér nála; sorra vehetjük a bolognai S. Giacomo Maggiore-, S. Maria del Borgo-, S. Petronio-templomokban s másutt levő képeit. Nem mélységbe, hanem magasságba komponál s éppen ezért olyan jeleneteknél, hol épületet lehet vagy kell adni környezetül, csaknem mindig lépcsőt alkalmaz. A lépcső magassága változik, de állandó a szerkezeti gondolat és a jelenet felépítésének sémája. E szempontból is egészen közel állanak egymáshoz a bolognai képtár Mária bemutatása, a bolognai S. Maria della Purificazione-templomnak Mária purifikációját ábrázoló oltárképe 18 és a budapesti rajz. 15 Az Esterházy-gyüjteményből, E. 4. 19. Lavirozott biszter. Parmigianino nevén, a Múzeumban Meldolla neve alatt. 18 H. Bodmer: Die Kunst des B. Passarotti. Belvedere 1938/39. 66 stb. lap. 92. kép. 17 Venturi: Storia IX. 6. 732. 1. és 449. kép. 18 Közölve mindkettő: Venturi. Id. m. 449. és 450. kép.
