Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
leteket kerülő, sima mintázás is azonosak, úgyhogy alig lehet kétséges, hogy a budapesti női mellkép is Civitale munkája. 111 Már nem tartozik a toszkán szobrászat körébe, de többé-kevésbbé még mindig annak hatása alatt készült gyűjteményünk nagy, egészalakos, terrakotta Madonna-domborműve 112 (89. kép), mely a következő felírást viseli: „TARSIA FECIT FIERI HOC OPVS MD . . ." A dombormű felsőrésze, Mária és a gyermek elhelyezése és egymásbakapcsolása Benedetto da Majanónak egyik ismert, több példányban 113 meglévő kompozícióját utánozza — némi változtatásokkal és tükörképes beállításban. Benedettónak ez a kompozíciója viszont egy Donatellónak tulajdonított plakettre megy vissza. 114 Az ügyes és tetszetős kompozíciót nemcsak Madonna-domborművűnk mestere használta fel, hanem a Marche-vidéki festők közül többen is (Bartolommeo di Gentile, Giovanni Santi követője.) 11 " Erre a vidékre, ebbe a körbe 110 tartozik Madonnánk ismeretlen mestere is, kinek hasonló Madonna-kompozícióját (88. kép) a Pesaro melletti Talamello falucska plébániatemploma őrzi. Egy harmadik műve pedig, amely Múzeumunk domborművének változata (87. kép), a budapesti Herzog-gyüjteményben volt (1907), később bécsi műkereskedelembe került (1937). Tulajdonképen mind a három ugyanannak a kompozíciósémának több-kevesebb módosítással készült változata. Marche-vidéki ismeretlen mesterünk csekély invencióval volt megáldva. Kisebbigényű falusi megrendelők részére készített a XVI. század elején egyszerű fogadalmi domborműveket, melyek közül még a legsikerültebbnek Múzeumunk Madonnája mondható. * Az Abruzzók vidékének szobrászata már jóval távolabb áll a firenzei művészet hatókörétől. Sajátos helyi stílusának kivirágzását a quattrocentóban érte el, főként fa- és terrakottaszobrokban. Ebből az időből való Múzeumunk egyik legérdekesebb darabja, egy félalakos terrakotta Madonna-szobor (93. kép). 111 Civitale unokaöccse, az ifjabb Matteo (Masseo) is többé-kevésbbé a mester típusait ismételgette, de kevésbbé finom formákban, nehézkesebb modellálásban (v. ö. Mária mennybemenetele, Lucca, S. Frediano). Gyűjteményünk női mellképe az ifjabb Matteo műveitől éppen az arckifejezés és a modellálás finomabb voltával tér el. 112 Lajstrom 1896. 5. 1. (umbro-toscan iskola, XIV. sz.); Schubring: Katalog der Bildwerke No. 52. (umbriai, 1400 körül); Schubring: Ital. Renaissanceplastik. S. 102. (sienaiumbriai munka 1450 körül. A felirat évszámát „MC .. ."-nek olvassa); Meiler op .cit. 35. sz. (umbriai mester, XV. sz. közepe); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 201. (umbriai mester, Benedetto da Majano után). U3 Berlin, Kaiser Friedrich Mus. (Kat. Schottmüller 1933. S. 71. No. 1581.); London, Victoria and Albert Mus. (Cat. Maclagan —Longhurst 1932. p. 57. No. 5—1890); Budapest, Delmár Emil gyűjt.; Benson gyűjt. (Burlington Fine Arts Club. Catalogue of a collection of Italian Sculpture and other plastic art of the Renaissance. London, 1913. p. 34. No. 9.); Perugia, Cattedrale. (Marie op. cit. XIV. The Hague, 1933. p. 151.) 111 Bange, E. F.: Die italienischen Bronzen der Renaissance und des Barock. II. Reliefs und Plaketten. Berlin —Leipzig, 1922. S. 39. No. 292. Tal 32. (Staatliche Museen zu Berlin. — Beschreibung der Bildwerke der christlichen Epochen.) 115 Marie op. cit. XV. The Hague, 1934. p. 149, 151.; Pigler, A.: A Régi Képtár katalógusa Budapest, 1937. 231. 1. 116 A Marche-vidéki szobrászatban nem ritka a toszkán hatás (v. ö. Serra, L. ' L'Arte nelle Marche. Vol. II. Roma, 1934. p. 159—187.).
