Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
Az elfogult komolysággal maga elé tekintő, fínomarcú Madonna és a gyermeki esetlenséggel álló, csodálkozó szemű Bambino ellentéte valami szokatlanul üde kedvességet, frisseséget ad szobrunknak, melyet az ügyes, háromszögalakú kompozíció is jóval az átlagos emlékek fölé emel. Gyűjteményünk lajstromában előbb mint umbriai, majd mint firenzei, végül mint bolognai munka szerepelt. 117 Az ovális arcú, magashomlokú, magas, ívelt szemöldökű Madonna-fejhez azonban a legjobb analógiákat leginkább Aquilában és környékén találjuk meg, főként az aquilai Museo Civico (91. kép), az onnai S. Pietro (90. kép) és a bugnarai S. Maria della Neve templomok Madonna-szobrain 118 (92. kép). A széttártkarú Bambino motívuma is már a XIII. századtól kezdődőleg előfordul az aquilai művészetben. 119 * A velencei szobrászat quattrocento darabjai Múzeumunk gyűjteményében egy nagyméretű, pompás kútmedencével 120 (94. kép) kezdődnek. A kutat Pulszky Károly 1894-ben vásárolta Velencében, a The Venice Art Companytól. Ez a műkereskedés pedig annak a Marcato cégnek az utóda, amely 1889-ben valóban a kút birtokosa volt. Ugyanis ebben az évben az Ongania cég egyik kiadványa közli a kutat, mint a Marcato műkereskedő cég tulajdonát, mely a S. Giobbe melletti Palazzo Testából származik. 121 Az ott közölt kút és gyűjteményünk darabja a legkisebb részletekig, a legapróbb repedésig megegyezik. Tehát nem kétséges, hogy kutunk valóban a Palazzo Testából került Múzeumunkba a Marcato műkereskedés, illetve utóda, a The Venice Art Company közvetítésével. Pulszky a kutat Bartolommeo Bonnak tulajdonította, de kevés meggyőző erővel, mert a kiváló velencei mester flamboyant gótikus stílusából semmi sem érezhető rajta. Minden forma, minden részlet sokkal nyugodtabb, higgadtabb. Az akantusz levéldísz mintázása, bár helyenként még gótikus fodrokat vet, sokkal laposabb, síkszerűbb, vonalvezetése nyugodtabb, rendszeresebb. A kútkáva tagolásából is teljesen hiányoznak a Cá d'oro kútjának, Bon hiteles művének gótikus elemei. Ugyanez a felfogás fejeződik ki a sarkokat díszítő, szép női fejekben is. Tiszta, nyugodt vonásaik, nyugodt tekintetük, lapos hullámokba fésült, egyszerű hajviseletük már meglehetősen eltávolodott a Bartolommeo Bon által képviselt iránytól. Hasonló, higgadtabb formanyelvet a korabeli velencei 117 Lajstrom 1896. 5. 1. (umbriai iskola, XV. sz.); Fabriczy: Krit. Verz. S. 27. No. II. 71. (umbro-firenzei, XV. sz.); Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 20. (firenzei 1470 körül, Andrea della Robbia iránya); Meiler op. cit. 25. sz. (bolognai [?] mester, XV. sz. vége); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 202. (aquilai mester). : 118 Inventario degli oggetti d'arte d'ltalia. IV. Provincia di Aquüa. Roma, 1934. p. 51, 82, 104. — v. Ö. továbbá Balzano, V.: Scultori e sculture abbruzzesi del secolo XV. L'Arte 1909. p. 186. 11H Provincia di Aquila. p. 103, 111, 117. 120 Lajstrom 1896. 22. 1. (Bartolommeo Buon); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 203. (a velencei Pal. Testa-ból származó darab, melynek stílusa Beato Pacifico síremlékének egyes alakjaival van rokonságban). m Raccolta di vere da pozzo. Venezia. Ongania, 1889. tav. 185.; II. kiadás 1911 tav. 171/
