Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

dolgozott arctípusaival, ügyes redővezetésével gyakorlott mester kezére vall. Krisztus alakjához, gesztusához Giovanni Turini sienai szobrásznak bronz szenteltvíztartót díszítő, áldó Krisztus (36. kép) domborművén (Siena, Pal. Pubblico) találjuk a legközvetlenebb analógiát, míg kissé hajlottorrú fejtípusához ugyancsak Turininek a sienai Battistero keresztelőmedencéjén levő alakjaiban.

32 A kerekképű, kissé durcás angyalfejek pedig a keresztelőkút táncoló puttóihoz (37—38. kép) állanak közel. Giovanni Turini, aki részben Querela, részben Ghiberti hatása alatt dolgozott, eddig mint bronz- és márványszobrász volt ismeretes, bár többízben megkísérelték nevét egyik vagy másik sienai faszoborral kapcsolatba hozni. Ezek azonban utóbb mind Francesco di Valdambrino munkáinak bizonyultak. A hiteles faszobrok és adatok hiánya azonban még nem mond ellent attribuciónknak. Éppen Sienában még a legkiválóbb mesterek is, élükön Querciával, szívesen faragtak faszobrokat. Reliefünk nem méltatlan Giovanni Turini vésőjéhez, szervesen és természetesen kapcsolódik bronz szobraihoz, sőt sienai áldó Krisztusának harmonikusabb, nagyobb folyamatossággal megoldott változatát alkotja. Az áldó Krisztussal körülbelül egy stílusfokon áll Múzeumunk kedves Szent Dorottya

63 faszobrocskája (45. kép), melyet már a leltárba sienai munka gyanánt vezettek be. Keletkezési idejére vonatkozólag azonban eltértek a vélemények. Fabriczy a XV. század végére helyezi, Schubring 1470 köré, Meiler ismét a quattrocento végére. A bájos fejecskében azonban még Querela Sapienza-jának derűje él, a haj puha hullámai, a köpeny redői sem szakadtak még el teljesen a gótikus formáktól. A szobor nem áll távol Francesco di Valdambrinótól sem, a sienai szobrászat nemrég felfedezett kedves mesterétől.

84 Francesco di Valdambrino bájos faszobrai, a luccai Sant'Ansano (44. kép) és az ascianói Annunziata (46. kép) édes, kerek fejecskéi oly testvéri rokonságot árulnak el, hogy Szent Dorottya-szobrunkat is Valdambrino műhelyéből származtathatjuk. Ezek a kapcsolatok pedig keletkezési idejét 1410—1425 közé teszik, körülbelül arra az évkörre, midőn Francesco, Quercia-val együtt, a sienai Fonte Gaia-n dolgozott. Quercia köréhez tartozik, véleményünk szerint a budapesti Wittmanngyüjtemény szép, álló Madonna-szobra (40., 42. kép) is. Érdekes és szokatlan kompozíciója, a Madonna jobbkarján vízszintesen fekvő Bambino motívuma egy sienai freskón, Priamo della Quercia-nak az Ospedale della Scala-ban levő kompozíciójának (43. kép) hátterében ismétlődik meg, bár későbbi redővezetéssel és későbbi fejtípussal. így a freskó dátuma: 1443, egyúttal a Wittmann Madonna 82 Schubring, P.: Die Plastik Sienas im Quattrocento. Berlin, 1907. S. 22, 26, 27. 83 Lajstrom 1896. 10. 1. (sienai iskola, XV. sz.); Fabriczky, C. von: Kritisches Verzeichnis toskanischer Holz- und Tonstatuen. Jahrbuch der preuss. Kunstsammlungen. 1909. Beiheft. S. 57. No. III. 8. (sienai mester, XV. sz. vége); Schubring: Katalog der Bildwerke No. 47. (Neroccio di Bartolommeo modorában, 1470 körül); Schubring: Ital. Renaissanceplastik. S. 100. (Neroccio modorában); Melier op. cit. 77. sz. (sienai mester, XV. sz. vége); Balogh: Die alten Bildwerke, S. 200. (sienai munka Quercia hatása alatt, a XV. sz. közepéről). 81 Bacci, P.: Francesco di Valdambrino. Siena, 1936.