Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
kompozíciókból származik. 22 A Madonnához kétoldalt két szent csatlakozik, majd fent két imádkozó, diagonálisan felfelé szárnyaló angyal és Krisztus áldó alakja, akiknek elhelyezéséből önként, magától értetődő természetességgel alakul ki a lezáró háromszög vonala. Ugyanilyen szerves módon folytatódik az architektónikus keret két lezáró pilasztere Gábor arkangyal és Mária alakjával. Reliefünket általában a felsőolasz művészet körébe utalták. 23 Az eladó műkereskedő számlájából azonban sikerült megállapítani, hogy Aquilából, az Abruzzók tartományának fővárosából származik. 24 Bár a domborművűnk korából, a XIV. század végéről való aquilai emlékek felette ritkák, mégis egy-kettőt ki tudunk mutatni, melyek közeli rokonságban állnak vele. Az aquilai S. Giusta egyik stallumfaragványán 29 (20. kép) ugyanazt a kemény állú, kissé komor, szigorú tekintetű arctípust látjuk, mint oltárunk női szentjén. A S. Maria di Roio timpanonreliefje 26 pedig a Madonnával mutat rokonvonásokat mind kompozícióban, mind redőkezelésben. Schubring a középolaszországi szobrászat, pontosabban az umbriai iskola körébe sorozta Múzeumunk életnagyságon felüli, mészkőből faragott ülő Madonnáját 27 (22. kép) is, amely egykor valamilyen templom timpanonját díszítette. Emellett tanúskodnak nemcsak nagy méretei, hanem igen megviselt, málladozó állapota 28 is. Pulszky Károly Velencében vásárolta. Már ez a körülmény is felsőolasz származás mellett szól, mert aligha lett volna érdemes ilyen nagyméretű és még hozzá töredékes, romladozó szobrot Közép-Itáliából felhozatni. Stílusa meg éppen Felső-Itália, főként a velencei és a Velence környéki Madonna-szobrokhoz kapcsolódik. 29 Különösen Fulgenzio Sala padovai síremlékével 30 (Basilica di S. Antonio, chiostro) mutat rokonvonásokat (23. kép). Az ovális arcú, keskeny orrú Madonna és a kerekképű, göndörhajú Bambino fejtípusai igen közel állanak a síremlék alakjaihoz. Még erősebb az összefüggés az alakok puha, lágy mintázásában, 22 V. ö. a római S. Ágnese Királyok imádása freskóját, XIV. század 2. fele. (Marie op. cit. V. p. 363.) 23 Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 65. (veronai 1460 körül); Meiler op. cit. 45. sz. (felsőolasz XIV. sz. 2. fele) 21 E. Costantini firenzei műkereskedő 1895. júl. 4-én kelt számlája (Szépművészeti Múzeum irattára, 246/895. számú akta): „Bassorilievo di pietra d'Aquila, la vergine col bambino, Santi e donatore in ginocchio"; Lajstrom 1896. 11. 1. (Aquilai. XIV. sz.) Aquilát később tévesen mesternévnek írták: Az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum állagai. III. rész. 3. füzet. Budapest, 1915. 23. 1. (Aquila. Működött a XIV. században.) Ugyanígy vezették be a leltárba is. V. ö. továbbá Balogh: Die alten Bildwerke. S. 198. (aquilai mester, XIV. század). 25 Serra, L.: Aquila. Bergamo, 1929. p. 56, 58. (Italia Artistica No. 99.) 36 Fot. Alinari No. 36.162. 27 Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 54. (umbriai mester 1450 körül); Schubring: Ital. Renaissanceplastik. S. 102. (umbriai mester XIV. század 1. fele); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 197. (veneto—padovai körből való mester, XIV. század). 28 Kiegészítések: a Madonna nyaka, továbbá a haj és a fejkendő egyes részei, meg a jobb váll. A Madonna köpenyének belsején és a Bambino ruháján vörös színnyomok. 29 V. ö. Andrea Dandolo dogé (f 1354) síremlékével (Velence, S. Marco). 30 Venturi, A.: Storia dell'arte italiana. IV. Milano, 1906. p. 766. Fig. 635—36. (mint Conrado és Daniele Sala síremléke, Andriolo de Sanctis egyik műhely társától) ; Gabelentz, H. von: Mittelalterliche Plastik in Venedig. Leipzig, 1903. S. 244. (mint Fulgenzio Sala síremléke, mely közel áll Bartolommeo Gradenigo dogénak | f 1342] a velencei S. Marco-ban levő síremlékéhez); Planiscig, L.: Geschichte der venezianischen Skulptur im 14. Jahrhundert. Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses. Bd. XXXIII. 1916. S. 105. (mint Fulgenzio Sala síremléke).
