Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
a testhez tapadó, lágyan omló, lapos redők vezetésében, melyek mindkét Madonna térdéről csaknem azonos módon hullanak le. Szobrunk a padovai síremlék mesterének köréből származhatik és körülbelül a XIV. század közepén készülhetett. II. A quattrocento korai, még gótikába hajló korszakába tartozik a Mária halálát ábrázoló, nagyméretű dombormű (24. kép), mely az olasz szobrászat egyik sokat vitatott problémájához kapcsolódik. Évtizedek óta általános és megszokott gyakorlat, hogy azokat a terrakotta szobrokat, melyek a XV. század elején, félig gótikus, félig renaissance, úgynevezett átmeneti vagy lágy stílusban készültek, a Pellegrini-kápolna mesterének tulajdonították. így történt a mi domborművűnkkel 31 is, melyet már a leltárba e néven vezettek be. A Pellegrini-kápolna mestere azonban nem határozott művészegyéniség, hanem sokkal inkább kényelmes gyűjtőfogalom, melybe térben és időben egymástól igen távoleső emlékeket foglaltak össze. Nevét a veronai S. Anastasia-templom Pellegrini-kápolnajától, illetve annak terrakotta domborműsorozatától kapta. De hamarosan hozzákapcsolták a modenai sokalakos nagy terrakotta oltárt, néhány arezzói terrakotta szobrot, közöttük a Rozzelli-síremléket és végül számos, ismeretlen származású terrakotta Madonnakompozíciót. 32 Legújabban Fiocco, 33 tekintve, hogy egy Michèle da Firenze nevű szobrász 1436-ban a Cappella Pellegriniben dolgozott, Michèle da Firenze neve alatt foglalta össze valamennyi munkát. E népes csoport tagjait tagadhatatlanul sok közös vonás, sőt több közös motívum kapcsolja össze, ez azonban inkább a közös korstílusnak és a Ghiberti műhelyéből származó közös formaelemeknek, motívumoknak tulajdonítható. Ezen belül legalább is két, egymástól eltérő művészegyéniséget különböztethetünk meg. Az egyik teljesen középolasz felfogású, a toszkán hagyományokhoz ragaszkodó művész, a másik ellenben lombard és velencei befolyásoknak hódoló mester. Az előbbihez az arezzói eredetű szobrok kapcsolódnak, míg az utóbbihoz a veronai S. Anastasia reliefdísze. A mi domborművűnk az arezzói mester munkái közé tartozik. Ide kapcsolja nemcsak az a szoros stílusösszefüggés, mely mesterünk egyik főművéhez, Francesco Rozzellinek (f 1430) arezzói (S. Francesco) terrakotta síremlékéhez (25. kép) fűzi, hanem arezzói származása is. A szobrot eladó műkereskedő feljegyzése szerint Marchese 31 Lajstrom 1896. 4. 1. (Pellegrini kápolna mestere); Schubring: Katalog der Bildwerke No. 91. (Pellegrini kápolna mestere); Meiler op. cit. 46. sz. (Pellegrini kápolna mestere); Ybl E.: Toscana szobrászata a quattrocentóban. Budapest, 1930. 80. 1. (Pellegrini kápolna mestere); Hehler op. cit. S. 113. (Balogh Jolán közlése: az arezzói Rozzelli síremlék mesterétől); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 199. (arezzói mester); Csánhy D.: A Szépművészeti Múzeum újonnan rendezett gyűjteményei. Magyar Művészet 1936. 248. 1. (arezzói mester.). 32 Az idevágó irodalmat 1. Dedalo. Anno XII. Vol. III. 1932. p. 562—63. 33 Fiocco, G.: Michèle da Firenze. Dedalo. Anno XII. Vol. III. 1932. p. 542—543. — V. ö még: Schottmüller, Fr.: Die Bildwerke in Stein, Holz, Ton und Wachs. Berlin— Leipzig 1933. S. 23. — Bildwerke des Kaiser Friedrich Museums. (A szerző kételkedik abban, hogy a Pellegrini mester azonos lenne a modenai és arezzói munkák mesterével.)
