Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

A sienai szobrászatnak alig egy-két évtizeddel későbbi alkotása múzeumunk angyalreliefje (11. kép), egy nagyobb kompozíció töredéke.

8 Szellemben, felfogásban igen közel áll az előbbihez, mégis mintázása lágyabb, kifejezése puhább, érzelmesebb. A kutatók többször kiemelték típus- és felfogásbeli kapcsolatát a korabeli festészettel, különösen Simone Martini és a Lorenzettiek műveivel. Talán a legközelebb áll Ambrogio Lorenzetti fejtípusaihoz,

9 a sienai Pinacoteca Annunciatio-jának (1344. — 10. kép) és polyptichonjának nagy síkokkal mintázott, érzelmes fejeihez. De találhatunk hozzá analógiákat a korabeli szobrászatban is. Giovanni di Agostino munkái, a sienai S. Bernardino Madonna-domborműve, a dóm Madonnája

10 és az új dóm kapujának (9. kép) timpanonalakjai (1440—47)

11 hasonló felfogást, hasonló típusokat mutatnak. Különösen jellemző mind Giovanni di Agostino műveire, mind reliefünkre az arcok széles, nagy felületei és a diadémra csavart, a vállra lehulló hajviselet.

12 Reliefünk, ha nem is származhatik magától Giovanni di Agostinótól — mivel lapos mintázása eltér a mester műveitől, — mégis az ő köréhez tartozik, a sienai szobrászatnak külső befolyásoktól kevésbbé érintett, a festészethez közelálló, speciálisan helyi jellegű irányához. Keletkezését a XIV. század 50-es, 60-as éveire tehetjük, amidőn az egykorú rajzok (Battistero homlokzatának Mária koronázása, Cappella della Piazza tervének angyalcsoportjai)

13 tanúsága szerint az angyalos kompozíciók állandóan foglalkoztatták a sienai szobrászok képzeletét. Az sem lehetetlen, hogy reliefünk az új dóm vagy a Cappella della Piazza tervezett szobrászi díszéhez tartozhatott. A keltezési idő helyesbítésével adhatunk nagyobb jelentőséget múzeumunk fa Madonna-szobrának (12—14. kép), melyet a legutolsó katalógus umbriai mester XV. század elejéről való munkájaként lajstromozott.

14 Szigorú felépítése, következetes redőrendszere, részletformái és mintázása azonban a XIV. századra • Lajstrom 1896. 4. 1. (firenzei iskola, XV. század); Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 43. (Siena, XIV. század. Pietro Lorenzetti irányához áll közel); Schubring: Ital. Renaissanceplastik in Budapest. S. 100. (Siena, XIV. század. Pietro Lorenzetti vagy Barna Senese művészetének felel meg); Meiler op. cit. 43. sz. (sienai mester, XIV.. század); Ybl E.: A gótikus szobrászat Olaszországban. Budapest, 1923. 83. 1. (sienai munka, fejtípusa S. Martini és L. Memmi fejtípusaira emlékeztet); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 197. (sienai munka, Ambrogio Lorenzettihez áll közel). I V. ö. Marie op. cit. II. p. 402, 421, 422, 425. 10 Válentiner, W. R.: Observations on sienese and pisán trecento sculpture. The Art Bulletin. IX. 1926—27. p. 191. Fig. 17. II Keller, H.: Die Bauplastik des Sieneser Doms. — Kunstgeschichtliches Jahrbuch der Bibliotheca Hertziana. Bd. I. 1937. S. 196. Abb. 124. Ujabban még a következő cikk jelent meg Giovanni di Agostino-ról: Cohn Goerke, W.: Giovanni d'Agostino. The Burlington Magazine. 1939. p. 180—194. 12 Ehhez az irányhoz kapcsolódnak az orvietoi dóm Porta del Corporale-jának angyalai is. u Mindkét rajz a sienai Museo dell'Opera del Duomo-ban. Az első a század közepéről való, a második a 60-as évekből (Keller op. cit. S. 202, 207. Abb. 128, 133.). M Leltárban: Arezzoi iskola, XV. század.; Lajstrom 1896. 9. 1. (arezzoi iskola, XIV. század); Fabriczy, C. von: Kritisches Verzeichnis toskanischer Holz- und Tonstatuen. Jahrbuch der preuss. Kunstsammlungen. 1909. Beiheft. S. 26. No. II. 67. (firenzei munka, XV. század eleje); Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 53. (Marche-vidéki mester, 1400 körül); Schubring: Ital. Renaissanceplastik. S. 100. (umbriai iskola, 1430 körül); Meiler op. cit. 40. sz. (umbriai mester, XV. század eleje); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 198 (fabrianoi mester, XIV. század vége).