Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

utalnak. Típusa, az álló Bambino motívuma pedig a loretói Madonnához

13 (16. kép) kapcsolódik,

16 melynek a XIII—XV. századból több változatát ismerjük.

17 A mi szobrunk azonban valamennyit felülmúlja mind kompozíció, mind kifejezés tekintetében. A következetes vertikális felépítés, — melyet a művész mind a Madonna sugáregyenesen felemelkedő alakjával, mind a hosszú ruhába bujtatott álló Bambinóval hangsúlyozott és amelynek szolgálatába állította a párhuzamosan megismétlődő, ékalakban felemelkedő és függőlegesen lehulló redők rendszerét, — valami különleges ünnepélyességet kölcsönöz szobrunknak. A komoly Madonna-arc és a kerekképű, pufók, mosolygós Bambino-fej ellentéte csak fokozza a bensőséges hangulatot. A trecento érzelmi mélysége, nagyvonalú egyszerűsége él benne. A loretói Madonna-típussal (15—17. kép) való összefüggése a Marche vidékére helyezi szobrunkat, e területen belül pontosabb, közelebbi megjelölést ismét csak a festészet segítségével adhatunk. Főként a fabrianoi mester, Allegretto Nuzi műveiben találunk hasonló vonásokat, hasonló részletformákat. A felsőtestre simuló, sima, ránctalan ruha és az alsótesten felhúzódó köpeny redőinek ellentéte Nuzi több alakján előfordul, így berlini képének (18. kép) női szentjén. Ugyanennek a képnek Madonna-feje szintén igen közel áll szobrunk fejtípusához. A Bambino testvérét pedig Nuzinak a fabrianoi székesegyházban levő freskóján (19. kép) találjuk meg. A ruha és köpeny szép régi festésének csillagos dísze szintén előfordul Nuzi alakjain,

18 sőt a Madonna piros csíkos köpenybélése is szinte szószerint megtalálható Nuzi vatikáni triptichonján.

10 Ezek a közvetlen összefüggések igen valószínűvé teszik, hogy szobrunk mestere Allegretto Nuzi művészi körébe tartozhatott

20

és a XIV. század második felében működött. Monumentális szobra egyik legkorábbi láncszeme a Marche-vidéki faszobrászatnak.

21 Az olasz szobrászat kevéssé méltatott, de rendkívül érdekes területére, az Abruzzókba vezet át bennünket gyűjteményünk többalakos, színezett mészkődomborműve (21. kép). Tulaj donképen faragott oltártábla, ami meglehetősen ritka az olasz művészetben. Lehetséges, hogy egykor polyptichonszerűen még oldalszárnyak és predella tartozott hozzá, mint a pisai S. Francesco oltárán, Tommaso Pisano művén. A dombormű alsó része a Madonnát ábrázolja a térdelő donátor felé forduló Bambinóval, oly beállításban, mely a Királyok imádása ,s Colasanti, A.: Loreto. Bergamo, 1910. p. 119—120. (Italia Artistica. No. 54.) 16 Térey Gábor bejegyzése Schubring kéziratos katalógusában. (Katalog der Bildwerke. No. 53.) 17 Figline-ben, a Casagrande dei Serristoriban két példány van. az egyik a XIII., a másik a XV. századból. (15., 17. kép.) Bedő Rudolf budapesti gyűjteményében szintén van egy loretói típusú Madonna-szobor. 18 Marie op. cit. V. The Hague, 1925. p. 141, 145, 151, 153, 166. 19 Marie op. cit. V. p. 152. utáni tábla. 20 Stílusára a fabrianoi S. Agostino freskói is hatottak (v. ö. Rivista dArte XVI. 1934. p. 322, 327, 329, 333.). 21 V. Ö. Serra, L.: L'arte nelle Marche. I. Pesaro, 1929. p. 252—253, 457—458.; II. Roma, 1934. p. 187—195.