Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Oroszlán Zoltán: Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta-gyűjteményünkben

néhány igen rokon alkotást találunk a szintén maszkkal díszített edények (mécsek) körében.

22 (L. Perdrizet, id. m. pl. LXXXVI. 5. és LXXXVIII. 3.) Figyelemre méltó az edény szájának ügyes elhelyezése a fej tetején; mint valami korona vagy diadém ül a helyén. 24. Komikus maszkkal díszített edény. — (16. kép. Violásbarna agyag. Mag. 7.5 cm, szél. 8 cm, hossz. 10 cm. Az edény ép, a két szem és a száj átfúrt.) — A kikerekített talapzaton álló hosszúkás edény felső, vízszintes részét komikus maszk alkotja. A haj felfésülve koszorúként veszi körül a homlokot, a fürtöket párhuzamosan futó árkocskák jelzik. A szemöldökvonal erős és magas, alatta benn fekszik a szem. A homlok helyét a haj tömeg és szemöldök csaknem egészen elfoglalja, mindössze pár redő jelzi. A fül nagy és előreálló, az orr tömpe, a száj keskeny, felette bajusz. Szakállnak nyoma sincs, lehet, hogy festéssel jelezték, melyből fehér alapozás nyomai és pirosas foltok maradtak. Az edény rendeltetését nehéz volna meghatározni. Arndt feltevése — lámpa! — nem látszik helytállónak. Talán perselynek használhatták, vagy még inkább egyike azoknak a tréfás edénykéknek, melyeket mindenféle bohókás és komikus, olykor obszcén ábrázolással díszítve ünnepek alkalmával szoktak mint olcsó ajándékokat forgalomba hozni és ismerősök, barátok és rokonok egymásnak küldözgetni. Ebben az esetben a maszk, melynek a rabszolga-típusokkal való hasonlósága kétségtelen, mint apotropaikus jellegű ábrázolás szerepel az edénykén, amely Egyiptomban készült az alexandriai korban. 25. Komikus (Szilénosz?) maszkkal díszített edény. — (17. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 3.5 cm. Átmérője 4.2 cm. Ép.) — A kerekalakú, fent nyitott edénykének felső szélén három, csúcsos kiemelkedést találunk befelé álló sarkantyúkkal. Elülső oldalán szakállas arc van kezdetlegesen mintázva. Az erős, kiálló szemöldök és a tömpe orr úgy van az edény falára rárakva, míg a szakállt és bajuszt, mely a keskeny szájat veszi körül, láthatólag apró fadarabkával vagy egyszerűen «?rős körömmel mintázták. A szemcsillag és a száj áttört. Festésnek nincs nyoma. Ez az edény, mely anyaga szerint valószínűleg Itáliából származik, éppen olyan bizonytalan rendeltetésű, mint az előbbi. Még legelőbb füstölő edényke lehetett (thymiatérion), melyeket számtalan változatban és változatos módon díszítve szoktak volt az ókorban készíteni. Az edény oldalára formált maszkszerű ábrázolás semmiféle típusba nem sorozható és egészen kezdetleges módon durva ízléssel készült. Még leginkább az öreg szilénosznak vonásait ismerhetnők föl benne. Talán valamelyik itáliai falusi keramikus alkotásával állunk szemben és a maszk csupán apotropaikus értelemben díszíti az edényt, ahogyan azt másutt is edényeken, különféle eszközökön szokták alkalmazni. Az edényke párdarabját eddig sehol, sem múzeumban, sem az irodalomban nem láttam. 22 A mi gyűjteményünk is több edényalakban készített színész-szobrocskát tartalmaz. (L. Oroszlán, id. m. Arch. Ért. LH. 92—94 1.) A karikatúrákat is sokszor készítették el hasonlóan edény formában; két pompás darab van ezek közül birtokunkban, az egyik öreg paidagogosznak és növendékének csoportja, a másik vén, gyermeket tápláló dajka. (L. Oroszlán. Az antik terrakotta-gyűjtemény katalógusa, 84. 1., 102. és 104. szám.)