Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Oroszlán Zoltán: Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta-gyűjteményünkben
típusokat, amikor felismerésük, sőt a komédiák és tragédiák egyes szereplőivel való azonosításuk is — részben a vázaképek segítségével — lehetővé vált, néha azonban nagy eltéréseket mutatnak a gyakoribb típusoktól, úgyhogy meghatározásuk csak megközelítő értelemben lehetséges. A típusok mellett bizonyára voltak portré-maszkok ezek között is; ezeknek felismerése és főkép azonosítása ma szinte lehetetlen. A színész-maszkok tömege két más terrakotta-csoporttal mutat erős érintkezési felületet; az egyik a szilénosz-szobrocskák népes csoportja, melyek közül egyesek, mint a szatír játékok állandó résztvevői, joggal kerülnek a maszkok csoportjába, 11 ' a másik a karikatúrák érdekes és változatos csoportja, mely nagy rokonságot mutat színész-maszkjainkkal. Amint színész-maszkjaink is, — és itt csak a komikus álarcokra gondolhatunk, — az arc jellemző részeinek erős túlzásával készültek, éppen úgy az antik karikatúra is elsősorban ezeknek a jegyeknek torzításával abnormisan kicsinnyé vagy naggyá mintázásával éri el célját. Érzésünk szerint az eddig karikatúrának vett ábrázolások között nem egy van, amely szorgosabb vizsgálat után majd a színész-maszkok számát fogja gyarapítani, különösen ha számolunk az egyéni, portré-maszkokkal is, amelyeknek elkülönítése az antik anyagban, mint fentebb már mondtuk, eddig kielégítő módon nem volt lehetséges. E rövid bevezetés után. melyben a görög-római terrakotta színészmaszkokkal kapcsolatos problémákra kívántunk egészen röviden rámutatni, rátérhetünk múzeumunk tulajdonában lévő színész-szobrocskáink és színész-maszkjaink ismertetésére, megjegyezvén, hogy mindenütt arra törekedtünk, hogy az analógiák megállapításával terrakottáinkkal való további foglalkozást a tudományos kutatás számára lehetővé tegyük. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért terrakottáinkat csoportokba osztva mutatjuk be. I. Színész-szobrocskák és töredékek. 1. Öregasszony. — (1. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 7.6 cm. A szobrocska hátulsó oldalán erősebben sérült, elülső oldala eléggé ép, a jobb lábfej hiányzik.) — Rogyadozó térdekkel álló, kissé előrehajló vén nő. Felső teste visszahajlik, arca feltekint. Az arc kicsiny méretei ellenére igen jellegzetesen, durva vonásokkal van ábrázolva: a lapos, előredülledő homlok, a mélyen bennülő apró szemek, a nyomott orr és a négerszerűen vastag, széles száj szinte állatias külsőt ad az arcnak, öltözete chiton és térdig érő köpeny, melynek egyik szárnyát fejére vonta. Jobbjával a köpeny szélét fogja álla alatt, baljával hasa előtt köpenyét szorítja magához. A chitonon kék, az arcon fehér, a lábfejen piros színezés nyomai. A szobrocska az attikai terrakotta-műhelyek alkotása (1. Winter: Typen der figürlichen Terrakotten II. S. 462. Nr. 2.) és a kerítőnő ismeretes típusát ábrázolja, mely az ó-komédiának gyakran szereplő alakja volt. " V. ö. a színészek és szilénoszok ábrázolásának érintkezésére még Oroszlán: Színészszobrocskák ... Arch. Ert. LH. (1939) 94 1.
