Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Oroszlán Zoltán: Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta-gyűjteményünkben
2. Jobb karját felemelő vén asszony. — (2. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 8 cm. A szobrocska derékon kettétörött, egyébként ép.) —- Jobb lábával kissé előrelépő, rogyott térdű, nagyhasú, vén nő. Alakjához aránylag nagy feje igen jellegzetes, túlzottan férfias vonásokkal van formálva, állán erősen ütköző szakáll nyomaival. Ruhája chiton és fölötte köpeny, melynek egyik sarkát a fejére vonta. Jobb karját a köpeny alatt felemeli, balkeze csípőjén. A régi színezésből ma a köpenyen vörösbarna, a chitonon sárga, az arcon fehér és rózsás színnyomok láthatók. A típus a tanagrai műhelyek több példányban ismeretes alkotása (1. Winter, Typen, II. S. 462, Nr. 1 és 4., Heuzey, Catalogue d. figurines antiques de terre cuite du Musée du Louvre, (1882) Pl. 51. No. 2.; M. Bieber, Theaterwesen, (1920) S. 136, Taf. LXX1V. 2; U. az, History, (1939) p. 91, fig. 130., stb.) és valószínűleg öreg kerítőnőt, vagy talán agg utcai nőt ábrázol. Mindkét alak az ó-komédia jól ismert személyzetéből való és Bieber (id. helyeken) helyesen ismeri fel benne Arisztophanész „Ekklesiazousai" c. darabjának (Arany fordításában ,,A nőuralom (< ) trágárbeszédű vénasszonyát (877. sor skv.). A taglejtés egyik meghatározásnak sem mond ellent, mert a jobbkéz gesztusa egyaránt lehet a rábeszélés és a hivogatás jele. Az arc teljesen férfias, úgyhogy régebben öreg férfinak vélték a kis szobrocskát, ennek azonban ellene mond a phallosz hiánya. 3. öreg dajka karján csecsemővel. — (3. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 9 cm. Ép.) — Öreg asszony durva arcvonásokkal, nagy hassal, kissé rogyadozó térdekkel. Chiton ja lábafejéig ér, köpenyének sarkát a fejére húzta. Jobb kezével állát fogja, baljában pólyás gyermeket tart, melynek fején csúcsos sapka van. Elszórtan vöröses és fehér színezés nyomai. A szobrocska az előbbihez hasonlóan a tanagrai műhelyek terméke és szintén több példányban ismeretes (1. Winter, Typen, II. S. 462 Nr. 8., A. W. Lawrence: Later greek sculpture, London, 1927, Pl. 2., Bieber, History, p. 87, fig. 122) és az ó-komédia ismeretes dajka alakját örökíti meg számunkra. 4. Fiatal nő. — (4. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 8 cm. Apróbb zúzódások a szobor hátsó részén és talapzatán, egyébként ép.) — Egyenesen álló nő, hosszú chitonban és kevéssel övön alul érő rövid köpenyben, melynek egyik végét fejére húzta. A fej kacéran jobbra fordul és jobb kezével köpenyét egészen az orráig feltolja, mintha nevetését akarná leplezni. Bal keze a köpeny alatt duzzadt hasán van; a szobrocska szintén polychrom volt, a fehér alapozás nyomai jól láthatók. Szintén az attikai műhelyek alkotása és sok példányban ismeretes. (Winter, Typen II. S. 421 Nr. 8.; Heuzey, Figures antiques, Pl. 51. No. 3.; Bieber, Denkmäler, S. 136. Taf. 75. 2.; U. az, History, p 87, fig. 123.; Sieveking, Sammlung Loeb, I. S. 38, Taf. 57. 2., stb.) A tipust Bieber az ó-komédia kacérul nevetgélő fiatal nőjének mondja és az előbbiekkel való műhely-, idő- és stílus-rokonság miatt azok közvetlen testvérének tartja. Az eddig bemutatott négy szobrocska a Kr. e. IV. század első feléből származhatik.
